Szetye-potya
Egy nagy állatház kis kertje közepén láttam meg először. Nagy volt és fehér. Azt hittem, hogy óriásnyúl. Még répa is volt nála. Mikor kiderült, hogy szemüveges, gyanakodni kezdtem. A fehér bunda egy köpeny volt, a répa pedig valódi, gondosan tisztára metélt, nyulaknak való eledel.
A köpenybe bújt alak a rágcsálók között hajlongott. Saláta levelekkel és répával vidította a kert lakóit. A házból többen nézték, mint beszélget a kis állatokkal.
Közelebb mentem.
– Hoppszassza! – mondta a nagy köpeny alól valaki és erre a szóra a hallgatóság elcsendesedett. Az erdei iskola lakói füleltek. Én is közelebb lopództam. Megvártam, míg az óriásnyúl beszélni kezd és egy nagy lapulevél mögé bújva figyeltem azon a szép, szerdai délutánon.
– Na, rongybabák! – mondta. Tudjátok, mi az a defibrillátor?
A hátsó sorból előtűnt egy professzoros fej, Lacika, a Fülesbagoly.
– Tudom, én tudom! Jól megkeveri a levegőt.
– Kutyafülű Balambér! – hangzott a válasz. Az a ventillátor. Talán Bendemókus megfejti nekünk ezt a talányt.
– Az egy vérlemezke készítő gép lehet, ha jól tudom. – mesélte Bendemókus.
– Vagy ilyesmi! – bólintott bölcsen Kabellapanda, miközben friss bambuszrügyet rágcsált.
– Szerintem se! – jegyezte meg Hannagida.
– Csumikáim! – szólt a nagy Nyúl. Koncentráljatok már! A ló fut a síkságon!
– Az meg mi? –tudakolta Lilipili izgatottan.
– Azt hiszem, a ló gyors, mi lssúak vagyunk! – súgta oda Mayaméh, mire a fehér kabát ismét megszólalt:
– Gyertek, üljetek le ide körém, hoztam némi szetye-potyát. Amint lakmároztok belőle, rögtön jobban fog majd az agyatok és kitaláljátok, mi ez itt a dobozban.
– Én láttam, én láttam! – kiabálta ekkor Micónyuszi. A bejáratnál láttam, hogy a nagy állatházban is van egy ilyen gép. Egy ilyen ÉTELmentő! Azt hiszem. Tegyünk bele palacsintát és jól tömjük meg csokival, és mogyoróval, meg zöldséggel, és…
– ÉLETmentő, csumikám! Életmentő az a gép! Stimm?
– Úgy is lehet mondani, csak akkor nincs benne semmi finom! – mormogta Micónyuszi.
– Hoppszassza! Ti ketten ott. Figyelem ám, hogy egy szúnyoggal dobálóztok. Méhecske és Pillangó, hozzátok csak ide azt a gépet! Majd megmutatom én nektek! – erre ijedt csend támadt – hogy miként működik! – fejezte be mosolyogva mondatát a nagy Nyúl és fehér köpenye alól elővarázsolt hatvan darab ízletes, dagadó hasú palacsintát és tálcástól letette az közelben kornyadozó öreg asztalka tetejére.
Aki látta, már szájtátva várta a nagy Nyúl engedélyét, hogy ehessenek.
Kabellapanda izgalmában úgy eldobta a bambuszrügyet, hogy majdnem átlőtte vele Pömpölét, a hírhozó mesemondót ott, a nagy lapulevél mögött. Azaz engem. Most egy ablaküveg mögé bújtam és onnan követtem az eseményeket.
Pusz-nyusz-musz! Figyeljetek! Ismeritek azt a történetet, amikor a három zöldséges boltot nyit egymás mellett? – kérdezte a köpenyes Nyúl. Nem?
Akkor folytatom: az első Hanzi, a második Mózes, a harmadik Ahmed. Nem megy jól az üzlet, így mindőjük kitalál egy-egy reklámot és kifesti az ajtajára. Elöl Hanzi azt írja: Itt legszebb az áru! A végén Ahmed azt hirdeti:
Itt a legolcsóbb áru!
Mózes pedig középen csak ennyit ír ki: Főbejárat!
– Tetszik! – nevette el magát Lacibagoly. És mi van a dobozban? Zöldség?
– Csumikáim, a lényeg épp ebben van. A lényeget meglátni. Ez pedig egy okos újraélesztő készülék, ami segít az embernek jól dönteni. Sok-sok iskolában van már ilyen gépezet. Ha szeretnétek, megmutatom nektek, hogyan működik. Most pedig pihenésképpen szetye-potya!!!
Elhangzott a varázsszó és a rágcsálók rávetették magukat a palacsintákra. Amíg a mókusok, őzek, baglyok csemegéztek, a fehér kabátos Nyúl elhagyta a szemüvegét valahol.
– Csak rá ne lépjetek csumikáim! – mormogta és négykézlábra ereszkedve kutatott a fűben. Ezalatt a kis tanítványok mind jóllaktak. Gondoltak egy merészet és amíg a nagy Nyúl szemezett az üveggel, kiszöktek a kertből, bemásztak a nagy állatház ajtaján. Tervet szőttek, majd szétszéledtek a házban.
Amerre csak jártak, pár jó szót kiabáltak és lássatok csodát, egyszerre csak sereglett a sok nép a kiskertbe. Ott azután hatvanan, szép, szerető kört alkottak a nagy Nyúl körül. Mikor a fehér köpenyes óriásnyúl megtalálta a szemüvegét, kezében az életmentő dobozzal lassan felemelkedett, majd el is ejtette hirtelen.
Hatvan kéz nyúlt felé, hatvan szál virággal, szemmel simogatva, szótlanul. És ekkor a fehér köpeny mögül előbukkant Ági néni, a biológia kedves, mosolygós tanára. Az állatkák pedig mind diákokká, tanárokká, társakká változtak hirtelen és körülölelték a fehér köpenyes nagy nyulat.
Az életmentő doboz még kacsintott egyet, majd látva, hogy itt rá még nagyon sokáig nem lesz szükség, a sarokba vonult és elszenderedett.
Ági néni pedig ott állt barátok között, virágokkal a lelkében.
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
