Szilveszter van. Megint egy évvel öregebbek lettünk.
S ünnepeljük, hogy az élet pálcát tör felettünk.
Vedeled a vodkát. Most nem ócsárolnak érte.
Üsse kő a múltat ! Jövőnk új elvárások éve.
Szilveszter van. Tombolunk, mert oly sokat szenvedtünk.
Dicséret jár érte, hogy ezt mind túléltük.
Kívánnánk szebb időket – csak halkan rebegjük…
Ünneplünk.- Ki tudja, meddig lesz mit ünnepelnünk.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
