Ne nézz rám ítélkezve! Vakon.
Én is az Isten gyermeke vagyok.
Akkor láthatom a világot még szebbnek,
Ha köztetek én is otthonra lelek.
Ne nézz rám ítélkezve! Vakon.
Fogd meg a kezem! Vezess utamon!
Szemedben ne undorra, mosolyra leljek !
Tudom, hogy célja van velem az Istennek.
Ne nézz rám ítélkezve! Vakon.
Ölelj át, s fogadj el úgy, ahogy vagyok.
Az én szívemben csak szeretet ragyog.
S hálás vagyok mindenért, mit kapok.
Ne nézz rám ítélkezve! Vakon.
Én is ugyanúgy emberből vagyok.
Élhetek köztetek boldogan- ha hagyod,
Csak ne nézz rám ítélkezve! Vakon.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
