De jó volna, ha ez mese volna
A minap futottam össze egy régi barátommal a vonaton, amikor épp Visegrádra utaztunk kirándulni.
Egyszerre előbújtak a közös emlékek. Érdekes módon csak a szépek.
Az óvó természet így válogat. Idős korára megvédi az embert a szomorúságtól, tán még a betegségtől is, ha arra, ami fájdalmas, nem emlékezünk.
Neki két lánya volt, nekem egy fiam van, így könnyen előjöttek az iskolai történetek. Mindketten dicsértük a gyermekeinket és sok apró élmény cserélt gazdát, útban Mátyás király hegyre épült váráig.
Akadt egy érdekes történet, amit a határmenti tornyos, templomos városban lakó barátom a hosszú út során elmesélt nekem. Szívesen megosztom Veletek!
Így szólt:
Volt egyszer egy nagy iskola a két híd között a városban. Az osztályokban sok lelkes gyerek okosodott. A gyerekekről pedig sok rendes szülő gondoskodott.
Az egyik szép pénteki napon történt, hogy egy anyuka két csodás csemetéjével elindult a nagy épületből hazafelé. Épp a bejáratnál beszélgető tanárok mellett haladtak el, amikor egy 12 év körüli fiú rákiáltott az anyjára:
– De igenis tartozol nekem! (A tanárok döbbent csendben hallgattak.)
Mire a mama:
– Nem igaz! Tegnap is odaadtam!
– Csak akartad! – mondta a gyerek, majd dühösen folytatta:
– Azt ígérted, hogy minden nap kapunk ötszáz forintot, ha elkészítjük a leckét. És tegnap nem adtál, ezért ma ezer forinttal jössz!
– Tényleg nem adtam? – bizonytalanodott el a mama.
– Tényleg! – szólt bölcsen a gyerek. A másik, a kicsi hallgatott.
– Szóval mikor adod a pénzt?
– Amint hazaértünk – mondta az anya, csepp félelemmel a hangjában.
– Akkor oké! – kiáltotta a gyerek vidáman és hárman, egymást kézen nem fogva indultak luxusautójukhoz.
Ezzel a régi barátom befejezte a történetét. Így volt, sajnos igaz is volt.
Tán ma is írják a leckét a gyerekek, ha van még van elég pénze a mamának.
És bizony van! Ha majd a gyerekek felnőnek, bizonyára igazgató lesz belőlük, vagy cégtulajdonos.
Csak ne tanár! Oda tisztesség kell és emberszeretet.
Itt a vége? Fuss el véle!
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole