Jó reggelt!

Érzed? Persze. Ruháim illata. Te még otthon? De visszajössz? Sietek haza. Hajnal négy. Hogy repül az idő! Másodállásban.
Rámdudálnak. Kicsi a kocsi, de megáll.
Tolja a halál. Meg én a Margit-hídon. Szemben a forgalommal.
A fotógépek hátul pihennek. Én nem. Csak tolom. Tele van a kezem autóval.
Közben agyalok. Pénzem semmi. Újabb felszólító levél. Azt hiszik, fizetek. Hülyék.
Ha pénzem volna, adnék. De nem nekik. És végre jóllaknék.
Csekkel a fogaim között? Csak hiszik!
Négy harminc.
Csak hazaérek. Találok csigatésztát. Sós víz forral. Tészta bele.
Gondolom pihenek egyet. Ruhástól sikerül. Ébredek. Valaki köhög nálam. Én.
Reggel öt.
A víz eltűnt. A tészta forró. Zseblámpával vágok utat. Baromi füst.
Nem a Milán. Minden ruhám. Nem is gondoltam. Pirosan izzik a reggelim.
Gáz lezár. Szem nem. Folyik a gyöngy. Igazi hamubansült a táp. Fele sem tréfa. Az egész az!
Öt harminc.
Rohadt egy idő. Buszon olvasás. Van mit. Levélözön.
Engem mindenki felszólít? Pech! Apeh, verseny külföldön, tartozás. Még egy. Apu beteg. Megcsörren a gatyám.
Na annyira nem acélos.
Kutat. Felfedez. Talál.
Száznégy forint. Ennyi. Maradt a kölcsönből. Persze hó végéig. Megérkezek.
Munka. Köszönőgép. És mosoly. Csak az arcon. Belül füst. És sötét. És gyöngy. Meg a várakozás. Munka. Pénz nincs. Munka. Pénz most sincs.
Jókedv jön valahonnan. Jobb illat. Fények. Emberek.
Majd süt a nap. Valamikor. Valakire.
Telefon. Mondom: meghívlak borozni. Ha hazamegyek. Késel?
Addig kiengedem a gőzt. És a füstöt. Keresem a pénzt.
Nagy a kezem, nagy a zsebem. Hopp, egy kis apró! Az a 104 forint! Nem lett több!
Elég egy kóstolóra! Igyad. Ez is ünnep.
Minden nap az.
Azért adj egy kortyot. Örülök, hogy megjöttél. Gyere mesélj! Itt egy jó szó. Tedd el nyugodtan. Holnapra is marad. Tényleg!
Szeretsz te engem egyáltalán?

Jó reggelt!

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pesti ősz

A pesti Ősz A pesti utca sebei mélyek voltak, de a Corvin köz torkában a szabadság makacsul kapaszkodott a macskakövekbe. 1956 november eleje volt. Az

Teljes bejegyzés »

Mikor a szilva megérett

Edit Szabó : Mikor a szilva megérett Tavasszal kivirul a természet, kertekben virágszirmok bomlanak, zöld levelek nyúlnak majd keményen, hogy minden termést körbe fogjanak. Védjék

Teljes bejegyzés »

Haldoklik világunk

  Világunk akkor lesz tökéletes s boldog, Ha nem kell meghúznod magad vagy elbújnod. Ha egy tálentum láttán majd elnémulnak, De nem kell elnémulnia álmainknak.

Teljes bejegyzés »

Fém szonett

Fém szonett Csikorog, rozsdás: ez a kézi hajtány. Váratlan jött a nap felőli árnyék. Kiábrándult zajjal indult a kampány. Sercegő bakelit, leejtett tányér. Merev tekintettel

Teljes bejegyzés »

Füst gazella

Füst gazella Égő szavannák, menekülő állatok. Bús ragadozók követik a nyomokat. Állandóan korgó has: tévedhetetlen vadász. Az örökös éhség becserkész és elejt, minden, álmait letevő

Teljes bejegyzés »

Címlap a padon

Címlap a padon Frissen boruló dominó oly kemény. Érzed a zuhanást, hiszen neked fáj. Lehulló lapja mégis csupa remény. Újragondolt éned feltáratlan táj. Pillanat a

Teljes bejegyzés »