Fekete szív s fekete
ruha, de nőben nem ez a fura…
Fekete a gyász, s még feketébb az a lélek,
mely már réges-rég elégett.
Nem fáj már a tett,
mit oly hévvel megtett,
s nem fáj már a szív sebzett.
Senki nem tudja mit élt át ő,
a gyászoló nő,
hogy miért ölte meg férjét,
s várta, hogy a lángok darabokra tépjék.
Hogy vitte rá a lélek?
Elmondom én néktek.
Kit szeretett, az titokban bántotta,
s most ezért gyújtotta lángokra.
Szemében fájdalom,
de mégis tudja nincs többé bántalom.
Az özvegy nem fest többé sötét vásznakat,
csendben viseli a fekete fátylakat…
A The Writers’ Wave oklevele a versért.
Author: Turóczi Levente
A nevem Turóczi Levente. 2007-ben születtem, Diósjenőn élek, jelenleg pedig a Váci Madách Imre Gimnázium magyar-történelem tagozatán tanulok. Sok hobbim van, például a numizmatika, de ami számomra mind közül kiemelkedő, az maga az írás. Ez már kicsi korom óta érdekelt, és ez az érdeklődés nem hagyott alább, csak fokozódott. Már több kiadónál jelent meg írásom, innen pedig remélhetőleg nincs megállás!
