Mit rejt az üde függöny?

Áll ott egy rom! Ismerem is látásból;

óvja a tavasz, csak úgy… önszántából.

Már lustán fekszik elé egy akácos,

de látszik a ház, mert sok rügy még álmos.

Csupasz a tető, a Nap a gazdája,

korhadt ujjait köszöntésre tárja.

Oldalát veri a méregzöld csalán,

de alányúl a hajnali szél lazán

és hull a vakolat. Erőtől telve

munkál az április. Bár reggelente,

sötét, zúzmarás rejtekekben, néha

még megtapad az elmúlt tél árnyéka.

Alant már a feledés sírját ássa

egy földre hullt névtábla hallgatása.  

Már csak a családnév látható: Kovács.

A házfalon pár összeforrt bodobács

násztáncot jár. Csillog a mézgás ragacs

(törött gerenda könnye), mohapamacs

issza föl. Egy penészes kartondoboz

ül magában, mit hiába ostoroz

egy lógó vezeték, nem holtan hever,

mert a hátán egy apró kozmoszt nevel.

Míg előtte két marék üvegcserép

a fodros eget tépi százfele szét.

De a kútban a sok nesz egy imát mos,

és minden repedéssel annak áldoz,

hogy fekhessen a négy csupasz vályogfal,

már agyagágyat vetett a domboldal.

E romot emészti minden, ami él;

és egy anyához tér meg a sok fivér.

Nem koldulja, csak várja a kegyelmet,

mert régi létét kiitta, mint kelyhet.

És mi nézünk rá, mint roskatag rémre…

De távolodj csak el vagy száz lépésre

és a romlás lassan átfordul szépbe.

Ilyen lesz a föld újraéledése!

Nagy Imre
Author: Nagy Imre

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pesti ősz

A pesti Ősz A pesti utca sebei mélyek voltak, de a Corvin köz torkában a szabadság makacsul kapaszkodott a macskakövekbe. 1956 november eleje volt. Az

Teljes bejegyzés »

Mikor a szilva megérett

Edit Szabó : Mikor a szilva megérett Tavasszal kivirul a természet, kertekben virágszirmok bomlanak, zöld levelek nyúlnak majd keményen, hogy minden termést körbe fogjanak. Védjék

Teljes bejegyzés »

Haldoklik világunk

  Világunk akkor lesz tökéletes s boldog, Ha nem kell meghúznod magad vagy elbújnod. Ha egy tálentum láttán majd elnémulnak, De nem kell elnémulnia álmainknak.

Teljes bejegyzés »

Fém szonett

Fém szonett Csikorog, rozsdás: ez a kézi hajtány. Váratlan jött a nap felőli árnyék. Kiábrándult zajjal indult a kampány. Sercegő bakelit, leejtett tányér. Merev tekintettel

Teljes bejegyzés »

Füst gazella

Füst gazella Égő szavannák, menekülő állatok. Bús ragadozók követik a nyomokat. Állandóan korgó has: tévedhetetlen vadász. Az örökös éhség becserkész és elejt, minden, álmait letevő

Teljes bejegyzés »

Címlap a padon

Címlap a padon Frissen boruló dominó oly kemény. Érzed a zuhanást, hiszen neked fáj. Lehulló lapja mégis csupa remény. Újragondolt éned feltáratlan táj. Pillanat a

Teljes bejegyzés »