Mit rejt az üde függöny?

Áll ott egy rom! Ismerem is látásból;

óvja a tavasz, csak úgy… önszántából.

Már lustán fekszik elé egy akácos,

de látszik a ház, mert sok rügy még álmos.

Csupasz a tető, a Nap a gazdája,

korhadt ujjait köszöntésre tárja.

Oldalát veri a méregzöld csalán,

de alányúl a hajnali szél lazán

és hull a vakolat. Erőtől telve

munkál az április. Bár reggelente,

sötét, zúzmarás rejtekekben, néha

még megtapad az elmúlt tél árnyéka.

Alant már a feledés sírját ássa

egy földre hullt névtábla hallgatása.  

Már csak a családnév látható: Kovács.

A házfalon pár összeforrt bodobács

násztáncot jár. Csillog a mézgás ragacs

(törött gerenda könnye), mohapamacs

issza föl. Egy penészes kartondoboz

ül magában, mit hiába ostoroz

egy lógó vezeték, nem holtan hever,

mert a hátán egy apró kozmoszt nevel.

Míg előtte két marék üvegcserép

a fodros eget tépi százfele szét.

De a kútban a sok nesz egy imát mos,

és minden repedéssel annak áldoz,

hogy fekhessen a négy csupasz vályogfal,

már agyagágyat vetett a domboldal.

E romot emészti minden, ami él;

és egy anyához tér meg a sok fivér.

Nem koldulja, csak várja a kegyelmet,

mert régi létét kiitta, mint kelyhet.

És mi nézünk rá, mint roskatag rémre…

De távolodj csak el vagy száz lépésre

és a romlás lassan átfordul szépbe.

Ilyen lesz a föld újraéledése!

Nagy Imre
Author: Nagy Imre

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Serfőző Attila

Hangtalan

És mégis úgy maradtál bennem, mint füst a szobában, ha fényre száll, illat a rúzsfoltos ruhán, halk nevetés, mit nem felejt a nyár. Lépted az

Teljes bejegyzés »

Ketten voltunk egész

De szeretném vissza Pörgetni az időt! Ledobni a ruhát, Lerúgni a cipőt.   Nyár volt, holdfény, bánat. Mert utolsó este. A tóparton ültünk. Ő mereven

Teljes bejegyzés »

Egy nyári éjszakán

Oly nagy a csend, szinte hangos. Fülelek langy nyári este. Csak zizegés és susogás. Betakar a sötét leple.   Ciripelés, tompa hangok, Talán-talán kotorászás. Távol

Teljes bejegyzés »

Apa, köszönöm

Gyere, Apa, Homokozz velem! A legnagyobb Vár miénk legyen!   Apa, kérlek, Rúgjad a labdát! Hívjuk ide A szomszéd bandát!   Üljél mellém! Nem megy

Teljes bejegyzés »

Vigyázzunk apára

Az Apa a család feje. Így van rend. Egy támaszték. Egy biztonság. Szava szent.   Irány jelöl, utat mutat. Védelem. A gyereknek példaképe. Vélelem.  

Teljes bejegyzés »

Húsvéti emlékem

Gyermekkorom szép emléke: Húsvét napja. Nyújtózkodtam korán reggel. Ágyam rabja.   Manzárd szoba. Léptek hangja. De nyikorog! Apám lep meg az öcsémmel. De vigyorog!  

Teljes bejegyzés »