MINDEN NAP
Az arcon táncot jár a fény,
s a szempillák rezzenése
mögött felsejlő szivárványhártya
álmosan mocorog.
Szorosra csukja kapuját
a bujdosó tekintet:
rejtekében ráérősen
nyújtózó gondolat.
A szem megmozdul.
Kinyíló kapujában
már ott tülekednek a színek,
és nyomulnak a formák.
Az érzetek készülődnek.
Világ születik,
minden nap. Új. Világ,
e kicsiny mozdulatban.
A betóduló fényben
megmoccan a sötét űr,
nagyot ásít a pupilla,
s a képzelet az álomba merülés után
most vesz először levegőt.
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
2 Responses
„A szem megmozdul.
Kinyíló kapujában
már ott tülekednek a színek,
és nyomulnak a formák.
Az érzetek készülődnek.
Világ születik,
minden nap. Új. Világ,”
Remek sorok. Tetszéssel jártam nálad.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Örülök látogatásodnak. Köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Zoé