A nyúl és a káposzta. Húsvéti vigasságok

A nyúl és a káposzta

Most nyúlnak a völgyben a kerti virágok,
A földön egy érett káposzta pihen,
És álmodva szállnak szép, szürke sirályok,
Elbújik a nyúl a fűzes rejteken.

Ábrándozik már a zöld káposztatorzsa,
Szép, friss, új virágnak képzeli magát.
Lesz olyan vándor, ki gomblyukában hordva
Majd büszkén megmutatja, mit is talált?

-„Levelemen harmat, mint virágnak szirma,
Lebbenek a fényben, mint szárnyas madár.
Én leszek majd a tiszta, erdei minta,
Mint bölcs bírón a fekete talár.”

Zörren az avar. A nyúl is lassan moccan,
Ő érzi a káposzta friss illatát.
Izmos lába alatt egy faág megroppan,
Hogy ugrik, már látja zöld áldozatát.

A közelben zeller, répa rég nem időz,
Csak tücsök cirpel, bogarak lengenek.
Nyúlzajra megugrik a pöttyös kis őz,
Botlik, felkel, elnyeli a rengeteg.

A nyúlfül lekonyult. Répát most nem talált,
Éhének tetszik a káposztalevél.
A boldog káposzta is kihúzta magát:
-„A nagy dicsőség nekem mindent megér!”

És a szép torzsa törzse örül, felsikít,
Nem menekül! Már nem fut soha tova.
Egója dalolja: „Itt van, ki leszakít!”
S a nyúl pocakja lett békés otthona.

(A kezdés Petőfi után szabadon)

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »