Rózsa Iván: Világ, alvilág és más dimenziók
Emberiség
A politikusok és az emberek jelentős része már minden volt, csak ember nem…
Világok
A világot akkor ismered meg igazán, ha már saját világod is van. Az igazi világ kitárul eléd, és immár nem taszít el, hanem befogad: úgy, hogy közben megőrzöd önmagad.
Világ és alvilág
Az alvilág a „Mátrix” világa, pompája hamis. Az igazi világ is tud tényleg gyönyörű lenni, hisz annak látják igaz emberek. Akikkel akár egy klozetben is jól érzed magad!
Álomvilág
Az álom az álomban nem biztos, hogy álomvilág. Hanem lehet, hogy egy majdan megtestesülő kívánság-dolog, mely még álmodban is álomként leledzik.
Prelűd
A földi élet tulajdonképpen előjáték az igazi élethez. De ha abból indulunk ki, mi sül ki végül egy előjátékból; a túlvilág is csak jó lehet!
A természet és az ember
Októberben ültettem, tegnap még csak bimbózott; mára, Virágvasárnap tiszteletére, kibontotta első szirmát kis cseresznyefánk. Szakura ünnep az udvarunkon… A természet okosabb, nagyvonalúbb, mint az ember: csak gyönyörködtetni akar. Az ember viszont önző, uralni akarja a világot, így a természetet is. Mondhatja valaki, hogy hát az ember az okosabb, hisz legyűrte valóban a természetet; bármikor elpusztíthatja napalmmal, atommal – a fákat, a növényeket, az erdőket; benne a sok állattal… De ezzel az emberiség elpusztítaná önmagát is… Ehhez aztán tényleg nagy ész kell?!
Gravitáció
A Messiás keresése közben megbotlott egy vakondtúráson. Földre huppant, és rögtön kijózanodott.
Más dimenzió
Nem kell új Messiást keresni, volt már egy; és mégsem változott bolygónkon semmi lényeges dolog két évezred alatt. A megváltás egy más, nem földi dimenzió!
Kevésbé
Az embereket szeretem, az állatokat is; az ember-állatokat viszont már – enyhén szólva – kevésbé!
Öreg delfinész és a tenger
Ma éjjel nem nagy halakkal, hanem játékos, szelíd delfinekkel álmodtam… És már nem medencében úsztunk együtt, hanem tengerben. És ott is önfeledtek voltunk, és szabadok!
Budakalász, 2024. március 21-27.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
