Nádasi Katalin: Mesélő festmények (Szárencsev Károly: Kolostorudvar) – előadja: Csankó Zoltán

Nádasi Katalin: Mesélő festmények
Kolostorudvar – Szárencsev Károly azonos című festménye nyomán

A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu és a lámpás, esettségében is hősiesen őrzi a benti békét.
Egy álmos kert él a fal mögött, nem az ápolt szépség földje, hanem egy kapkodó szeretettel gondozott konyhakert. Harmatos, nagy, málé káposzták álmodoznak benne, sóska zöldicsél, és gömbölyű termékenységgé érett a hagyma. Fohászok mormolása, keményített fityulák sejtelmes roppanása, gumitalpú cipők surranása neszez a csendben. A nagyra vadult, virágzó zsályabokron gyűjtögető méhek döngicsélése, rózsafüzérek halk koccanásaival elegyedik. Fénylő illatok osonnak elő a fűszerágyásból, egy nagy tiszafa mögül: a klastromi ártatlanságban kihívóan lengedez a citromfű átható illata, harsányan kínálja orvosságos tudását, s ízeit a kakukkfű és a bazsalikom, s az árnyékban, szelíden őrizgeti aromáit a majoránna. A konyhába vezető, megroskadt lépcső mellett nyugalmat áraszt világgá a levendula, és (mintha a kápolnából kölcsönözné) tömjént utánoz a rozmaring.
A fal tövében szerénykednek – akárha véletlen műve volna – az apácák féltve őrzött gyógyító füvei, melyeket az idegenek gaznak mondanának: a vérehulló fecskefű, a csalán, a cickafarkvirág, a sebgyógyító útifű és, persze, a papsajtvirág.
Hatalmas pók föl-fölcsillanó hálója feszül pajzsként az ajtókeretben a kapun belül, s az udvar mélyén, törököt is látott vén tölgyek alatt, ódon kolostor mohos, hajdan terrakotta cserepei borulnak szorgos kis szüzek fehér cellácskáira, s rejtegetik a bennük elsuttogott temérdek, áhítatos imát.
Amikor leszáll az est, bánat illatú hűvös szellők és szikrázó, pogány harmatok siratják, Jézus menyasszonykáinak elmúló, szép ifjúságát.

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolcról elszármazott csepeli házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket. Könyvkiadóként antológiákat és szerzői köteteket segítünk a világra, melyek könyvkereskedelmi partnereink segítségével jutnak el az olvasókhoz. Minden évben részt veszünk az Ünnepi Könyvhéten is. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezünk felolvasóesteket, könyvbemutatókat és egyéb rendezvényeket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését, lebonyolítását és moderálását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók jelentkezését. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 23 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »

Málnahab

Estefelé jár már a nap, Lassan indul a kis csapat. Nagypapa és két unoka Szedés után elfáradva.   Hazára kis kanna málna Vándorol határból házba.

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Remélt fény

Csupán egy szám, amit az anyakönyvi kivonat mutat, puha bársonyként ölelhet az élet szépsége, s utat mutat, míg él bennem a remény, lám a természet

Teljes bejegyzés »

Újra így szeretni

Újra így szeretni   Újra így szeretni valakit, vajon fogok-e még e világon? Ezzel a gondolattal vagyok néha magam hadilábon. Állítják néhányan, hogy mást is

Teljes bejegyzés »