Gyermekként a nagyváros

Gyermekként a nagyváros

 

Dzsungelom beton lett,

Már nem tudok hová bújni;

Nyugdíjazott katona vagyok már rég,

S még nem is kellett hozzá tanulni.

 

Van néhány lány,

Aki sorban áll értem;

Nem tudom, miért teszik ezt,

Pedig én azt tőlük sosem kértem.

 

Feleségem is van,

Takarít, mos rám, s főz nekem finomat;

De még magam sem tudom,

Hogy kinek is mondjam el gondomat.

 

Lábbelimen megint megjelent,

Az a szanaszét álló valami;

De ki ezt megcsinálja nekem,

Azt én feleségül fogom venni.

 

Többen mondják nékem,

Mi is a ragyogó gondolat;

Egyenlőre azt próbálom megtanulni,

Hogy ne két kézzel fogjam poharamat.

 

Házamban drága ékszerek,

S a festményekről valaki bámul,

S ha átjönnek barátaim,

Mindegyikük ámul.

 

Olykor egy néni ránk kiabál,

Bár én sosem értem, mit ártottunk neki;

Három műszak, három műszak,

Csak ezt üvöltözi.

 

Ő biztos tudja, mit jelent,

De én megint előle futok;

Nem is nézek hátra, mert félek tőle,

Inkább előle szaladok.

 

Nem is ismeri a szabályokat,

Ez pedig így nem ér;

Ha az ember sikerrel bújt el előle,

Na az az öröm mindennel felér.

 

Mindig csak a játék,

Az ember azt sosem unja meg;

De hogy mit jelent az, hogy ha majd nagy leszel,

Na azt sosem tanulja meg.

 

Autók csak jönnek-mennek,

Bezzeg a felnőttek vezethetik;

Na de ez így nem igazság,

Majd én jól megmondom nekik.

 

Na de sebaj, remélem egyszer tán,

Majd én is felnövök;

Beülök az egyik autómba,

S vígan én is megyek, s jövök.

 

Na de az idő,

Az biztos egy rossz dolog;

Azt hiszem az lesz nékem a legjobb,

Ha örökké gyermek maradok,

S a felnőtteknek, ahogyan eddig, majd én parancsolok.

 

2014.03.13.

 

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díjait 2021, 2024 és 2025-ös évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »