Sír a lelkem, s vele sír a táj.
Az ablakon is esőcsepp csordogál.
Hallgatom ködös könnyfátyolon át:
Szellő susogja bús dallamát.
Ágak hajlonganak – Játéka szélnek.
Rögös életutak. Mit mesélnének !
Nézem csak…megannyi küzdelmes kétely.
Tompult dermedtség áztatta métely.
Ólomnehéz, kába fáradtság-enyészet.
Bódult bágyadtság tömít testet és létet.
Nehéz a szó, egy mozdulat,…az élet…
Könnyezik az évszak. Küzd a természet.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
