Sír a lelkem, s vele sír a táj.
Az ablakon is esőcsepp csordogál.
Hallgatom ködös könnyfátyolon át:
Szellő susogja bús dallamát.
Ágak hajlonganak – Játéka szélnek.
Rögös életutak. Mit mesélnének !
Nézem csak…megannyi küzdelmes kétely.
Tompult dermedtség áztatta métely.
Ólomnehéz, kába fáradtság-enyészet.
Bódult bágyadtság tömít testet és létet.
Nehéz a szó, egy mozdulat,…az élet…
Könnyezik az évszak. Küzd a természet.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
