Lélekvesztő
Ha épp lélekvesztőn utazol,
kapaszkodj meg kérlek valahol.
Bár húz a mocsár magával,
tartsd a hited és tudd, nincs hiába.
Hidd el, tudom ez mily nehéz,
megpróbál az élet, ennyi az egész.
Kapaszkodj az aranyszálba,
Lelkednek igaz tiszta fonalába.
A kormánykerék a Te kezedben.
Hogy merre mész, rajtad áll, máson nem.
Hagyod, hogy az őrvény húzzon a mélybe,
vagy a jelzőfény felé tekered éppen.
Drága Vándor, a hited ne add fel soha!
Lehet, sötét felhő takarja ma a Napot,
de a fénye akkor is felettünk ragyog!
Author: Fitos-György Éva
Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót! Fitos-György Évának hívnak, Budapesten élek a családommal. Hálásan köszönöm, hogy tagja lehetek az Irodalmi Rádió alkotóközösségének. Olvasni gyermekkoromtól kezdve nagyon szeretek, mind a mai napig rengeteget olvasok, csak az érdeklődési köröm változott, fejlődött az évtizedek során. Bevallom az iskolai irodalom órákért nem rajongtam anno, bár hiszem, hogy fel lehet kelteni az irodalom iránt a fiatalok érdeklődését. Sosem gondoltam volna, hogy a felnőtt életem része lesz a versírás. Kamaszként írtam néhány verset, melyeket a szerelem illetve a szerelmi bánat ihletett, azt követően azonban 48 éves koromig egy sem született. 2023 tavaszán elemi erővel tört fel belőlem a Mi végre? Emlékezz című versem, melyben az emberi létezés értelmére keresem a válaszokat és úgy érzem a vers végére meg is találtam. Azóta közel 70 versgyermekem született, melyek a belső megéléseimet, a világlátásomat és lelkem mélységeit, dimenzióit közvetítik. Ők belőlem egy picinyke darab, ahogyan megélem önmagam és az ajándékba kapott életem. Mert élni egy csoda! Hiszem, hogy minden nehézség, feladat okkal jön az életünkbe, hozzánk tesz valamit, többek leszünk általa és fontos, hogy emellett képesek legyünk arra, hogy meglássuk az élet apró örömeit, csodáit. Természetesen nekem is vannak mélypontjaim és örömteli pillanataim, melyeket megírok a verseimben. Igyekszem elfogadni, hogy...
