Az én Múzsám

Edit Szabó : Az én Múzsám

Fehér ruhám maga ártatlanság,
arcomon a napszűrte fátyolláng,
hosszú hajam a vállamig leér,
kezemben hegedűm magam viszem,
zongora billentyűn fellépkedek,
csendesen, hogy ne hallja senki meg,
szeretem Múzsám és nem eresztem !

Megfogant lelkemben,megérintett
örökös Múzsám ,a zene szeret,
hangszeren játszik mind a két kezem,
hegedű szólal,halkan kezdem el.
Lágy trillák a levegőben szállnak
és megtöltik a még üres teret,
élő zene dallama tovább lép,
kiterjeszti szárnyát, a Múzsám él !

Hangszeres zene a gondolatom,
zongora billentyűin lépdelek,
„Ám lássa múzsám,hogyha belekezd : ”
ártatlan kedvtelésem nem lehet.
Tüneményes dallamok hangzanak,
áttörve csendet ,az életteret,
számtalan billentyűt érint ujjam
a hangszeren, feketén-fehéren !

Idézőjelben Arany János : Bolond Istók című verséből.

Bőcs,2024.04.29.

Szabó Edit
Author: Szabó Edit

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Essen a víz

Essen a víz a fény magasából, nyeljen oxigénből rengeteget. Csapódjon bele víz felszínébe, zúgjon és dörögjön nem keveset.   Vigye el titkát fenti világnak, dicsérje

Teljes bejegyzés »

Merengő

Merengő   Szemem tekinti a falat. S egy másik életbe zuhanok; Hullámzom a tengerben, Majd megfulladok.   Aztán messze szállok, Mert így akarom; Véle találom

Teljes bejegyzés »

Pipacsok éneke!

Pipacsok éneke! Tombolt a vihar, leszakadt az ég, orkán erejű szél söpört végig! Letarolta a fákat és a ligetet, amit lehetett! Vitt magával mindent, mit

Teljes bejegyzés »

Kedvencnek lenni

A kedvence vagyok. Voltam. Ki se kellett mondania. Tudtam. Ahogy rám nézett, ahogy velem beszélt, amiket csinált velem. Tudtam, hogy a kedvence vagyok. Gyerek, pincsi,

Teljes bejegyzés »

Anyám    Karcsú lány halad az úton,  poros ösvény néz utána, dacos könnye eltűnik és pitypangok nyílnak nyomába.   Szeme ég-kékje messze néz, kutat: jövője

Teljes bejegyzés »

Az én anyám   Az én anyám egy szál virág volt. Hajnalra vágyó karcsú nád. Illatozó nyári mezőkön hallgatta szíve halk szavát.   Az én

Teljes bejegyzés »