AZ ÉLET KISZÁMÍTHATATLAN.

AZ  ÉLET  KISZÁMÍTHATATLAN.

 

Talán  ezt  is  örökségül  kaptam !?

Nem  jutott  más  csak  félelem ,

elfojtás , az  örökös  hallgatás

és  úgy  hittem  ez  így  van  rendjén

s  ha  gyermek  vagy  ez  így

kötelesség.

 

Végre  mikor  megszakadt , és  elengedtem

a  nehéz  láncokat  a  folyamat  haladt ,

de  már  új  lehetőségeket  tárt  elém  az  élet

s  felfedeztem  önmagam.

 

A  megkönnyebbülés  után

most  előtört  a  szunnyadó  vulkán

ami  eddig  felhalmozódott  a  testben

és  ömlik  láthatatlan  erővel,

megállíthatatlanul  terjed   az  ereimben .

 

De  én  már  megtanultam  alázatosan

tűrni , rossz  gondolatokat  elűzni  messze

messze,  és  milyen  az  elme ! újra

küzdelemre  hív .

S  küzdünk  tovább  mint  a  fák  a  forgó  széllel .

 

Várjuk  a  csendes  nyugalmas  órákat ,

a  létezést , és  bízok  az  ő  akaratában .

 

2023.06.15.

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »