Fekete frakkban ül az este,
ezüst pálcáját magasba emelte.
Intésre száz torok felel,
s a csönd mögött a csönd is énekel.
Felcsap a hang, megremeg az ég,
a tegnapi ütem már nem elég.
Vonók hegyén felszikrázik a fény,
s egyre magasabbra feszül a zeném.
Gyorsul a kör, szűkül a tér,
az ütem csontig, mélyre ér.
Aki kifullad, árnyékba hull,
aki megállna, lassan elnémul.
Dobok alatt vörös vihar jár,
a pálca hegye új ütemet vár.
Száz szem tapad a fekete kézre,
száz szív igazodik minden ütésre.
Hátul egy húrban dér remeg,
mélyén egy régi csillag dereng.
Nem kér tapsot, nem kér nevet,
csak őrzi mélyén a csendet.
A pálca suhan, a terem felel,
a hang a falakon át emelkedik fel.
De lenn, ahol már senki sem figyel,
egy eltemetett dallam ébredez.
A pálca zuhan. Megáll a rend.
A néma terem visszhangot teremt.
Egyetlen húr pendülni kezd —
s a fekete kéz többé nem int.
Nem harsog. Nem kér. Nem felel.
Csak megszületik, és énekel.
S mire az éj a csöndbe ér,
egy ember végre önmagáért zenél.
Author: Váralljay Ildikó
Váralljay Ildikó vagyok, a Miskolci Egyetem magyar nyelv és irodalom szakon végzett bölcsész. A könyvek, a versek és a szavak világa régóta meghatározó része az életemnek. Hosszú éveken át elsősorban magamnak írtam, gondolataimat és érzéseimet versekbe, történetekbe öntve. 2026 nyarán egykori egyetemi csoporttársam, Kazinczy-érmes Brézai Zoltán biztatására úgy döntöttem, hogy kilépek az addigi csendből, és megosztom írásaimat az olvasókkal. Verseim 2026 júliusától kezdtek megjelenni különböző irodalmi felületeken, és azóta egyre több lehetőség nyílik arra, hogy alkotásaim eljussanak az érdeklődőkhöz. Írásaimban a lélek belső tájai, az emlékek, a szeretet, a szerelem, a veszteség és a remény kapnak hangot. Közel áll hozzám a természet szépsége, az élet apró, mégis jelentős pillanatainak megörökítése, valamint azoknak az érzéseknek a megfogalmazása, amelyeket sokszor nehéz szavakba önteni. Fontos számomra az empátia, az emberi méltóság és az egymás felé fordulás. Hiszem, hogy a megértés képes lebontani az előítéletek falait, és hogy egy őszinte vers olykor többet mondhat minden magyarázatnál.