FÉLELEM.
Nézhetném közömbösen
a holnapi napot mint régen ,
sok évtizedeken át.
Egybefüggő szürkeségben
teltek a nappalok és az
éjszakák .
Ma már túl tisztán látok ,
érzem a különbséget
mely átölel és felemel
az életem így jó , de remélem
nem veszítem el.
Félek a mondatoktól
a szempár szomorúságától
melyek tisztán elárulják
az igazságot .
A csend mély közöttünk,
szinte remeg-
csak a sóhaj oldja fel.
Az igazság abban a pillanatban
még csak közeledik ,
lassan teríti el szívedet
lelkedet ,
és órák elteltével döbbenten
folyik a könnyed az ízét még érzed ,
ami sós .
De még ma remélek .
2023.06.25.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
