ELENGEDÉS
Pár hónapja még láttalak.
Pár hónapja még vártalak.
Búcsúszód felkavart,
mint forgószél az Őszi avart.
Szépen mondtad kedvesen.
Mintha bársonyt simítanák
oly hűvösen.
Szinte erőtlen volt a hangod,
mintha nem is ezt akartad volna
mondani,csak az elméd hajtott,
nem a szíved.
Ezután csend lett,…hosszan
hallgattunk némán,
nappal volt,
de rám hajolt a sötét éj.
Ha így van ,hát elengedlek,
külön őrzöm az emléked ,a hosszú
átbeszélt éjszakákat,
Több lettem ettől ,s az új
élettől már nem félek.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
