ELÉRHETŐ VAGY MÉGSEM
Aludj majd én álmodom,
álmodom helyetted,beköltözöm a
testedbe,érzéseidbe,
átölellek nyugodtan,
fogom a kezed csendben.
Végig simítom a tested,
örömmel érzem a bőröd
simaságát,illatod
magamba szívom,őrzöm ezt
az érzést amíg csak létezem.
Rám szakadt a szenvedély
tüzes parázsként égeti a lelkem,
rám hajol a fűzfa lombja
sűrű ágaktól nem látom a
valót.
Megérint a természeted,súlyos
őszintesége nekem való,
megcsókolom arcod,szád,
édes ízét érzem a mába,
természet közeli érzés.
Szemedben sugárzik a valóság.
Tekinteted őszintén álmodozik.
Őrzi a múltat,és a jelent
rád vetül a fény,mozgásba
hozza a létezést.
Aludj,majd én őrzöm az álmod,
őrzöm az éjjeli csendet,
neszek surranását zizegő
árnyak simítását,éjjeli
sóhajok hídját.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
