NE FÉLTS.

Csillogó csillagfényű lényem lebegve lebegett a fénylő napsütésben. Elementáris létben, a teljes Mindenségben. Csodáltam, néztem, egyszerre csillogott és fénylett, egyszerre néztem a fényt és a

Halkan jár körbe még az emléked a kerítésen belül még emlékeznek rád de viszontlátásodnak a kert már nem örülhet bár nevedet suttogja még a sok

Már régóta, ki tudja mióta, négy fal között élek, együtt a csenddel, és magánnyal, két hű, megbízható társammal.   E falakon kívül a világ lüktet,

 Ez a vasárnap is elmúlt.  Már csak egy emlék,  mikor is egy szürke, unott hétfő  köszöntött reánk ismét.    Én meg délelőtt, itt a közeli park  egy

Tél volt, és az öreg fák zúgtak, Szarvasok hóbuckákba rúgtak, Nyikorogtak a bokrok jegesen, Fagyos orkán tombolt hevesen! Kezeink sötétkékké merevedtek, Lépteink a sárban fetrengtek.