SIKOLY .
egyedül maradtál
s közben zokogva
sikított az éj feketén
egyszerűen ragyogott
a telihold
büszkén csillogtak a
csillagok az ég tetején
és a sikolyt a sötétben
alig hallod
elnyelte az univerzum
de a gondolat őrizte
tovább és az emlékezet
ezt az éjszakát
ezt az álmot
vagy lehet ez valóság
ami túl igaz de nem látod .
2024.03.20.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!