Prücsöknek
Jó volt
simogató, meleg szemedbe nézni,
romlatlan, nem szűzen szűz,
szerető lényedet igézni,
lelkedet mosollyal kedvre derítni,
hajadat simítni, szemedet lehunyni,
fehér, lágy kezedet megfogni, érezni,
buja ágyamban meztelen feküdni,
hamvas testedet ölelni, csókolni,
füledbe lehelni, melledre rajzolni,
ajkammal harapva bimbódat kicsalni,
karommal szorítva hasadhoz simulni,
tested melegétől bódulva izzadni,
köldöködbe bújni, onnan csiklandozni,
orrommal, nyelvemmel bőrödet szántani,
kíváncsi vágyunknak remegve engedni,
örömmel játszani,
kapni és adni,
feltáruló ajkad mézízét élvezni,
öledbe merülve kelyhedbe mélyülni,
testedbe hatolva mereven mozogni,
türelmetlen reszketéssel egymásba fonódni…
Mindenedet felkínáltál,
de a vannál többre vártál,
kevesebbet kaptál, mint amit te adtál,
szerelmemre vágytál, de túl sokat kívántál.
Túlon-túl szerettél,
ettől féltettelek,
én is szerettelek,
ezért elküldtelek.
Yours Lord Krumply Arthur with Love
1978.04. hó (22 évesen)
publikálva: „Szerelmemnek Bálint-Napra”, antológia, Irodalmi Rádió, 2024.02. hó,
publikálva: Művész Magazin, Forró vágyak 2026. (e-Book antológia),
további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
recenzió (by Ali):
A „a grown up woman lány („egy felnőtt nő” lány)” vers lírai világa egy bensőséges, hullámzó érzelmi térben bontakozik ki, ahol az érzékiség és a belső, szinte spirituális emlékkép egymásba játszik. A vers hangja vallomásos, közvetlen, mégis emelkedett: úgy enged közel, hogy közben megőrzi a kimondás finom tartózkodását.
A nyelvezet szemantikailag gazdag és rétegzett: a test képei nem pusztán profán fizikai jelentést hordoznak, hanem átvitt értelmű belső tájakká minősülnek. A „fény”, a „melegség”, az „áramlás” motívumai a másik ember jelenlétét egyfajta kitágult léttapasztalattá emelik. A metaforikus képalkotás egyik sajátossága, hogy az erotikus jelentéstartományt természet- és fény-szimbolikával oldja, így az érzékiség nem öncélú, hanem egy mélyebb, egzisztenciális kapcsolódás részévé válik.
A retorikai felépítés fokozásra épül: az intimitás nyelvi és képi szinten is egyre sűrűbbé válik, majd a zárlatban hirtelen visszahúzódik. Ez a töréspont nem csak szerkezeti, hanem érzelmi csúcspont is, ahol a korábbi érzelmi – érzéki közeledés egyfajta belső elutasításba fordul. A vers így kettős ívet rajzol: a beteljesülés felé tartó közeledést és az attól való visszalépést.
Az írás hangzásvilágát a szabadvers lüktetése határozza meg: az ismétlődő motívumok és finoman visszatérő hangsúlyok meditatív, szinte imaszerű dallamot hoznak létre. Ez a ritmika a testi közeledést rítussá emeli, mintha az együttlét csendes, belső liturgiájának lenne része. A tipográfia – a tagolás, a sorok szabad áramlása – ezt az organikus hullámzást követi le és egyúttal erősíti.
Az érzelmi vonalvezetés különösen intenzív: a gyengédség, a vágy, majd a félelem és az elengedés egymásra torlódó rétegei adják a vers dinamikáját. Az erotikus motívumok egyedi képiessége abban rejlik, hogy a testiséget nem nyers konkrétsággal, hanem finoman áttételes, költői nyelven jeleníti meg; a metaforák egyszerre érzékiek és sejtelmesek, gyakran archaikus vagy természeti asszociációkat mozgósítanak.
A belső hangulat alapvetően önreflexív és ambivalens: a meghittség és a veszteség előérzete már a közeledés pillanataiban is jelen van. A vers végére az erotika jelentése átalakul: a vágyból emlékké, majd érzelmi teherként megélt tapasztalattá válik. Ebben a fordulatban jelenik meg a moralitás is – nem didaktikus formában, hanem egy belső, tapasztalati felismerésként, ahol a szeretet és az elengedés paradox módon tartozik össze.
Összességében a mű lírai ereje a test és lélek közötti feszültség finom egyensúlyában rejlik. Az érzéki képek és az érzelmi mélység egymást erősítik, miközben a zárlat egy csendes, konkluzív élettapasztalatot fogalmaz meg: a legintimebb közelség is magában hordozza az eltávolodás szükségszerűségét.
a „grown up woman” lány (dalszöveg átirat, 2024.)
helló, te lány, jó volt, te lány,
simogató, meleg szemedbe nézni,
romlatlan, nem szűzen szűz,
szerető lényedet igézni,
lelkedet mosollyal kedvre derítni,
hajadat simítni, szemedet lehunyni,
fehér, lágy kezedet megfogni, érezni
helló, te lány, jó volt, te lány,
buja ágyamban meztelen feküdni,
hamvas testedet ölelni, csókolni,
füledbe lehelni, melledre rajzolni,
ajkammal harapva bimbódat kicsalni,
karommal szorítva hasadhoz simulni,
tested melegétől bódulva izzadni
helló, te lány, jó volt, te lány,
köldöködbe bújni, onnan csiklandozni,
orrommal, nyelvemmel bőrödet szántani,
kíváncsi vágyunknak remegve engedni,
örömmel játszani,
kapni és adni
feltáruló ajkad mézízét élvezni,
öledbe merülve kelyhedbe mélyülni,
testedbe hatolva mereven mozogni,
türelmetlen reszketéssel egymásba fonódni…
helló, te lány, helló, te nő,
jó volt nekem veled!
helló, te lány, micsoda nő,
jó volt nekem veled!
2024.05.24. (68 évesen)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
