unokáimnak, Majának és Dedinek
mama! mama! kész a kaja? papa! papa! fürdőgatya?
kulacs is kell! tele vízzel! termosz is kell! tele jéggel!
pénztárca is! tele pénzzel! hűtőtáska, tele sörrel!
napszemüveg, mindenkinek; törlőkendő kisebbeknek!
ki a strandra! nyugi, nyugi, bikinimbe kell még gumi!
úszógumi? tele léggel! ne én fújjam a szájémmel!
naptej, olaj, riasztó; minden, ami izzasztó!
törölköző, száraz ruha – ez a matrac kicsit puha…
bankkártya a zsebembe: mai adag feltöltve!
lesz ott dinnye? görög? török? kukorica? sózott? csöpög?
lángossütő, kisgulyás: szoknya-nadrág hasadás,
rejtvényt fejtsek? szárazbabot? ez a kérdés: választhatok?
lesz most ott is úszósuli? kell szemüveg, úszósapi,
úszómellény, hurka, szörfli; „mislen baba”, úgy nézzél ki!
kicsi csúszda, kis kerék; felnőtt csúszda: nagy has – derék!
homokozó, napozó; röplabdázni csudajó!
álljunk már meg, gyerekek: ennyi cuccal mit tegyek?
nekem is van nyaralás: kocsi marad! gyaloglás!
béreljünk egy kishajót? nem, nem, nem, nem: NAGY hajót!
vitorlája dagadjon! szomszéd mája pukkadjon!
………………………………….
leégtem, mint rák a télben. elúszott az összes pénzem.
nem lesz többet nyaralás: lesz majd otthon maradás…
gyerekek az anyádhoz, én nyúlok a lapáthoz,
te pediglen, kedvesem, mosol, vasalsz lelkesen…
2024.07.17. (68 évesen)
illusztráció: Városi Strand – Keszthely, a Balaton fővárosa
további írásaim: Bejegyzések ‹ Irodalmi Rádió — WordPress
blogcím: Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
