Gyenge szellő lengedez,
Lengő szellő megremeg,
Ha falevélt rebegtet.
Falevelek karcsú ágon,
Olyan, mint egy ringó álom,
Ringó álom forró nyáron.
Tikkasztó nyár hűs szellővel,
Ringva lebbenő levéllel,
Beterít hűs erdejével.
Rekkenő nyár forrósága
Trónolt rá az egész tájra,
Hűs szellő az orvossága.
Hűvös szellő hogyha libben,
A forróság félrebillen
S karcsú fákon levél zizzen.
Lengedező, hajladozó,
Tüzes nyarat széllel oltó,
Légy fuvallat maradandó!
Kicsi szellő ha elfáradt,
Akkor se emésszen bánat,
Máshol hűsítd az orcádat!
Kis hegyi patak csörgedez,
Arra vezesd lépteidet,
Hűs forrását megkeressed!
Merítsd kezed hűs habjába,
Hűsét hintsd rá gyúlt orcádra,
Orvosság a forróságra!
Szellő s folyó kergetőznek,
Forró nyarat enyhítőnek,
Tekintsd őket megmentődnek!
Hőkergető lenge szellő,
Patak vize hűs enyhítő,
Lángoló nyárt elkergető.
Forró nyár a tüzes nyilad,
Lángban edzett tűzkardodat,
Háborúdból visszavonjad!
Lenge szellő simogat,
Patak mossa, arcodat,
Nyár! Elveszted harcodat!
Author: Vajna-Kánagy Rozi
A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.