Mikor rám nézel érzem, hogy élek.
Mikor hozzám érsz, már szinte égek.
Nem vagyok többé elveszett lélek.
Nélküled én már semmit se érek.
Ha itt vagy, érzem a napot. Minden
Parányi, gyenge kis fuvallatot.
Az ég olyan kék! Az éj olyan hűs!
Veled minden baj elszáll, eltörpül.
Általad találom meg magamat.
Érted van minden apró pillanat.
Hogy lássam gyönyörű mosolyodat,
Drága pajkos, becéző arcodat.
Ez nem csupán egyszerű szerelem.
Általad még a világegyetem
Is kitárul. S élő a lélegzet.
Tőled van minden szépnek értelme.
Hallom már a vízesés sóhaját!
Illata van az ébredő földnek!
Hangyaraj menetelő taktusát
Érzem, s erejét fakadó rügynek!
Miattad ébred mosolygón a nap.
Érted van értelme, hogy élek.
Tőled van tanulsága a múltnak,
S általad a jövőnek reménye.
Lehajtom a fejemet előtted.
Alázattal, és esdeklőn kérve,
Őrizd meg jól szegény kis szívemet,
Mely nélküled többé már nem élhet.
Honnan jött e lángoló szerelem?
Mért égethette nyomát szívembe?
Az élet csak gyötrelem nélküled.
Hisz összeforrt a lelkünk örökre.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
