Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Felsejlik életem. Mily tüskés védelem. Nincs bennem félelem. A szirmok bársonya szépségben dagonya, ízében áfonya. Rózsáknak illata a régmúlt bánata, emlékek nyomata. Lélegzik a levél.
Edit Szabó : Tétlenül várlak Szívrepesve várlak én szép reményem, Tengernek partján üldögélek némán. Lehajtom fejem, várakozok székben. Testem nem mozdul, néma tétlenség vár, Messzire
Tengervihar Viharban áll most a tenger, Vad hulláma a partok szélét dúlja, Odébb lök egy halászhajót, Ma már úgy sem lesz több útja. Szél süvít
— hommage á Saint-Exupéry — Életrajzom évezredes menetrend firkák… A halhatatlanok köréből nevemet kiírták, hisz’ érák homályába űztek el az intrikák, bár lélektanból égi bölcseknél
Szalóki Evelin Dorka A szél által írt történet. Vannak olyan helyzetek mikor az ember észre se veszi a körülötte lévő dolgokat. Noha nem azért, mert
Vakvágányon Csak egy mozdony vagyok, Az élet sínjein; Kissé fakultak már oldalamon, A piros színeim. Megéltem száz és száz, Nyarat és telet; Láttam millió
