Magnifikat

Magnifikat anima mea Dominum
Magasztalja lelkem az Urat!

Váratlanul érkezett,
A lelkem így is repesett.
Három fiú után esetleg negyedik,
Nem baj, talán ők egymást majd nevelik
A három fiú már oly sok örömet nyújtott
Hol volt negyedik, ott büszkeséget halmozott
Egy percig sem gondoltunk a jövevény nemére
Csak készülődtünk a kisded megérkezésére
Nagy meglepetés volt, hogy kislány érkezett
Erre nem gondoltunk, annyira meglepett
Csillogó nagy szemei fürkészték a világot
Mosoly ült az arcán, sírása szinte hiányzott
Gyorsan felcseperedett, tehetsége kiteljesedett
Az idő gyors múlása,felnőtté válása meglepett
Szinte észrevétlenül gyorsan férjhez ment
Nagyon vártunk tőlük gyermekáldást,kis unokát
Vártuk ,vártuk, hiába küldtünk érte naponta imát
Buzgó fohászunk végül meghallgatásra talált
Ajándékként küldött az Úr egy édes-kis leányt
Élénk, fürkésző tekintet sötét gyönyörű szemek
Testem megremeg, mikor ezek rám tekintenek
Szívem ujjong csak ujjong üdvözítő Istenemben
Köszönetért bennem csak hálás imádság maradt
Magnifikat, magnifikat: magasztalja lelkem az Urat

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »