Magnifikat

Magnifikat anima mea Dominum
Magasztalja lelkem az Urat!

Váratlanul érkezett,
A lelkem így is repesett.
Három fiú után esetleg negyedik,
Nem baj, talán ők egymást majd nevelik
A három fiú már oly sok örömet nyújtott
Hol volt negyedik, ott büszkeséget halmozott
Egy percig sem gondoltunk a jövevény nemére
Csak készülődtünk a kisded megérkezésére
Nagy meglepetés volt, hogy kislány érkezett
Erre nem gondoltunk, annyira meglepett
Csillogó nagy szemei fürkészték a világot
Mosoly ült az arcán, sírása szinte hiányzott
Gyorsan felcseperedett, tehetsége kiteljesedett
Az idő gyors múlása,felnőtté válása meglepett
Szinte észrevétlenül gyorsan férjhez ment
Nagyon vártunk tőlük gyermekáldást,kis unokát
Vártuk ,vártuk, hiába küldtünk érte naponta imát
Buzgó fohászunk végül meghallgatásra talált
Ajándékként küldött az Úr egy édes-kis leányt
Élénk, fürkésző tekintet sötét gyönyörű szemek
Testem megremeg, mikor ezek rám tekintenek
Szívem ujjong csak ujjong üdvözítő Istenemben
Köszönetért bennem csak hálás imádság maradt
Magnifikat, magnifikat: magasztalja lelkem az Urat

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »