Cilike odasomfordált hozzám.
Pelyhes mancsát az ölembe tette.
Szemével kíváncsian nézett rám.
S egyre csak a kijáratot leste.
Tálba öntöttem a reggelijét.
S amíg a tejecskét lefetyelte,
Eléggé nyugtalannak tűnt szegény.
Nem értettem, hogy vajon mi lelte.
Majd résnyire kitártam az ajtót,
S Cili nekifeszült egyenesen…
Eltűnt nyomban, mint aki ott sem volt.
Utána rohantam őt keresve..
Szólongattam hát minden irányból.
Magam is egyre feszültebb lettem.
Hiányzott már kis cica-barátom.
Bodri kutyám a fülét hegyezte.
Tyúk, pulyka meg kakas az udvaron,
Meg a disznó, a csacsi, s a kecske,
Csak szegény Cilike nincsen sehol.
Nem értettem, mi üthetett bele.
Bodri pajtás vakkantott valahol..
Szaladtam felé, mégis mi lelte?
S előgurult a szénakazalból
Három parányi, gömbölyű pelyhecske.
Három picike nyávogó szőrlabda
A cicám hű őrizete alatt.
A szemeimmel mélyen biztattam,
Érezze, gazdi szeret-nem harap…
Megcirógattam a kis bolyhokat,
Aztán befutottam a kamrába,
Ott kutatva finom falatokat
A kedves Cili cicamamának.
Hálásan nézett rám.Tisztán. Okosan.
Hozzám bújva nyávogott vagy hármat.
Tudtam,mit akar nekem mondani.
S vigyáztam vele a kiscicákat.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...