Tegnap lett egy új barátom.
Olyan különös fajta.
Mikor reggel nekiláttunk,
Nem tudtam, mi lesz rajta.
Hóból görgettük őt össze.
Hóból lett a pocakja.
Csillog mindkét kis gombszeme.
Piroslik a szép sálja.
Ablakomon átinteget.
Hetykén billeg kalapja.
Huncut szeme mindig nevet.
A hideg sem zavarja.
Reggel, mikor már felkelek
Üdvözöl hűs mosollyal.
Megőrzi nekem a telet,
S örök barátságunkat.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...