Viharos tenger,
Tajtékzó hullámaiként,
Támadják gyönge szívem
Szirtjeit az érzelmek,
Miként feltűnik a kép,
Hogy megfogod kezem,
A szemedbe nézek,
S holmi romos, ősi erőtől,
Duzzadó világítótoronyként
Szikrázik benne a fény,
Mi utat mutat feléd,
Kapaszkodom hát lelkedbe,
Mi felszínen tartja,
Kóbor, csavargó énemet,
Meg nyugszom,
Melletted ki kötök,
Nem vagyok már többé,
Lelki hajótörött…
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
