Évezredes emlékeztető

Mi nem vagyunk átlagos pár,

(Még) nem tudunk kéz a kézben járni.

Ezért minden holdkor, alvásnál

Megfogod a kezem,

Hogy együtt menjünk álmodni.

 

Te nem is tudod milyen fontos nekem,

Hogy még mindig itt vagy

És minden éjjel átölelsz!

Alig ismersz,

Mégis, mintha

Lelkünk eddig is egymásé lett volna.

 

Lehet, hogy már ezer éve enyém

Sebes szívem választottja,

Ki most is számomra a remény.

Lehet, már évek óta támasztotta

A bennem omladozó falat,

Akárcsak egy támpillér.

 

Összeszedted a cserepeket,

Szilánkokra tört darabjaim.

Lehet, te már egy évezrede

Ismered gondjaim,

De hadd mondjak most én valamit;

Még csak majd’ egy esztendeje!

2024. 09. 27. – B. R. M.

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Igen, de még mennyire! Nagyon nehéz szavakba öntenem, hogy mégis mekkora erőt ad nekem, hogy van egy férfi, aki minden nehézség ellenére még mindig kitart mellettem. 😊 Örülök, hogy tetszett a munkám.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bárban

Bárban   Minden alkalommal, amikor belépek a bárba, a problémáim, és az összes olyan gondolat, ami éjszakánként is képes ébren tartani, napközben pedig lehetetlenné teszi

Teljes bejegyzés »

A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »