Illúzióm ölelésében
Téli napnyugták,
Mily szépek is vagytok,
De mégis a legszebbet,
Karjai adják.
Ölel,
Simulva,
Soha nem enged ilyenkor el,
S közben életet lehel.
Mézédesen,
Várja, hogy kezem,
Kezét szorítsa,
Minden éjjelen.
Utolsó pillantás,
Így nem múlhat el,
Csak így jó,
Az elalvás.
Riadtság, félelem,
Mikor éjjel ébredem,
Mert hol vagyok?
Illúzióim ölelésében.
2015.02.23.
Author: Horváth Szabolcs
Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díjait 2021, 2024 és 2025-ös évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent...
2 Responses
„hol vagyok?
Illúzióim ölelésében”
Szomorú. Örültem, hogy végre egy igazi szép szerelmes verssorokat olvasok, de a végén kiderült, hogy mégsem. Viszont, még lehet. Amíg az ember él, mindig van remény.
Szeretettel: Rita
Én azt tapasztalom, hogy a mai fiatalság nem ismeri, és ezáltal nem hisz a reményben.
„Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!”