Rád zúdult, mint lavina,
lelkedet, testedet kínozza,
torkodon nem jön ki hang,
lebeg ott benn a hant,
zokogás ráz ott legbelül,
de szájad, a piros eper
az mosolyra görbül.
Lényegtelen a lényeges,
már semmi se fontos,
miniatűr kép csupán
minden hétköznapod.
Bőrt váltasz gyíkként
s csak arra gondolsz:
Elenyésztek a tegnapok.
A ma még van.
De lesznek-e holnapok?
Author: Gurzó Györgyné
A nevem Gurzó Györgyné, született Laczkó Hajnalka Ágnes. A békési szülőotthonban láttam meg a napvilágot 1958. március 7-én, kései, már nem is várt gyermekként, a szüleim nagy örömére. Édesapám telekkönyvi előadó volt, az édesanyám a családunkról gondoskodott. Büszke vagyok erdélyi gyökereimre, székely származásomra, hiszen az anyukám Temesváron, az apukám Brassón született. A mentalitásuk, életfelfogásuk bennem is ott van. Az irodalmi érdeklődésemet az édesanyámnak köszönhetem, aki már 5 évesen beíratott a helyi könyvtárba. Ezt csak megerősítették kiváló magyar tanáraim. Az írogatást még gimnazista koromban kezdtem el, mint annyian. Ezek még csak olyan kezdemények voltak csupán. Komolyabban, csak 1995- ben kezdtem el írni, a helyi újságba (Békési Újság), mely nem fizetett munkát jelent, valamennyien lokálpatriotizmusból írjuk. Eleinte csak alkalmanként, majd rendszeresen írtam cikkeket a város életéről. Jelenleg is a lap munkatársa vagyok önálló rovattal, melyben a helyieknek mutatom be interjúkban a köztünk élő embereket. A szépirodalom szeretetét máig megőriztem és jobbára a lap Kalendáriumában jelentek meg verseim, novelláim, 2006-tól napjainkig. . A civil foglalkozásom 40 éven át a pedagógusi hivatás volt, melyből több, mint 39 évet ugyanazon iskolában töltöttem le. Bár tanítói végzettséggel rendelkezem, az utolsó néhány évben a felsőtagozaton volt rám szükség, így volt szerencsém több tárgyat is tanítani helyettesként, mint...
2 Responses
„Elenyésztek a tegnapok.
A ma még van.
De lesznek-e holnapok?”
Jó kérdés, ez az, amit nem tudunk, de talán jobb is így.
Szeretettel: Rita
kedves Hajnalka, akik még vagyunk, idővel többnyire eljutunk ezekhez a gondolatokhoz… üdvözlettel: Gábor
https://irodalmiradio.hu/2024/09/10/ut-kozben-nezelodve/