Örökre

Egyedül fekszem,
s villan egy kép.
Szinte felszakad a mellkas,
úgy dobban a szív.
Előttem van arcod,
s a lélek szét szakad,
ahogy eláraszt újra,
s midőn a vér apad.
Száguld rajtam végig,
nincs rajta fék,
úgy áraszt el újra,
több ezer régi emlék.
Csak fekszem,
úgy kapaszkodom,
hogy ne sodorjon magával,
a hullámzó érzelem.
Fekszem itt egyedül,
szívből vérezem.
És most,
hogy így látlak,
magam előtt,
várva az örömre.
Rá jövök, te maradsz,
egy szerelem.
Örökre…
Vallyon Miklós
Author: Vallyon Miklós

1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tündérrózsa

Ez egy rövidke ízelítő a készülő kisregényemből, főleg jó meglátásokat, építő jellegű kritikát keresek.   1. Egyszer volt, vagyishogy még ma is él egy ember.

Teljes bejegyzés »

Párizsi

Ennek a párizsinak halszaga van. Nem mondom, hogy kelletlenül harapok bele, de azért mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen húsétel olyan szagot árasszon, melytől a lehető

Teljes bejegyzés »

Ha meghalok

Ha meghalok Tűzre tesztek, megégettek, Húsom az ördögnek tessék, Szökő lelkemből majd Ti is esztek, Szememre ne vessék, Hogy irigy! Íme, nesztek. Majd marad Por

Teljes bejegyzés »

Látogató

A szellem még éjjel tér be hozzám. Mint merő homály és titkos sötét, Csak én látom alakját, én hozzám jő, Ő érti a szavam, én

Teljes bejegyzés »

Szürke kő

Némán zúgó folyó partján, Kavics lennék, szürke kő. Távol minden ember ártól, Elhagyottan heverő. Elnézném a habok leplét Mit e vidék csendje sző, Közelebb is

Teljes bejegyzés »

Lélekvár

Fent, a sivár észak csúcsán, Vár áll, szürkén, vadon, csúnyán. Ablakából hold sarlója Fényét veti le a porba. Fényét furcsa árnyak nézik, Körül állják, úgy

Teljes bejegyzés »