boldogan pihegni…

Jutkának (alias Cica)                                   

rohanni akarok, mint egy állat! – utánad.

megfogni, legyőzni, játszani, vetkőzni,

és benned-veled együtt

boldogan pihegni!

(csak úgy.)

(megpihenni.)

1974.12. (18 évesen) 

részlegesen publikálva:

’Egy csipetnyi boldogság’, Blogszerzők Antológiája, Irodalmi Rádió, 2024. 06. hó,

(a stílusgyakorlatok (retrospektív kaleidoszkóp) – Irodalmi Rádió írás részleteként)

 illusztráció: K9 UNIT – RUN LIKE A …

további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)

recenzió (by Ali)

A „boldogan pihegni…” című vers a kamaszkori szerelmi vágy ösztönös, játékos és érzékien közvetlen megfogalmazása, amelyben a testi közeledés dinamikája és a másikban való feloldódás öröme egymást erősítő érzelmi motívumként jelenik meg.

A mindössze néhány soros szöveg líraisága a közvetlenségből és a vallomásos megszólalás természetességéből fakad. Nyelvezete egyszerű, hétköznapi, mégis kifejező: a cselekvéseket felsoroló igék – „megfogni, legyőzni, játszani, vetkőzni” – fokozatosan építik fel a közeledés érzelmi és érzéki ívét. A „rohanni akarok, mint egy állat!” hasonlata a fékezhetetlen vágy ösztönösségét hangsúlyozza, miközben az állati energia nem durvaságot, hanem elemi életörömöt és felszabadult szenvedélyt közvetít.

A vers metaforikus ereje elsősorban a mozgás, a testi közeledés és az érzelmi egyesülés összekapcsolásában rejlik. A „legyőzni” szó a játékos hódítás képzetét hordozza, amelynek erőteljesebb jelentését a „játszani” oldja fel; a két ige közötti feszültség a vágy intenzitását és játékosságát egyszerre érzékelteti. A „vetkőzni” pedig egyértelműen az erotikus tartomány felé vezeti a szöveget. Az érzékiség azonban nem öncélú: a zárlatban megjelenő „benned-veled együtt” a testi vágyat a kölcsönösség és az érzelmi összetartozás képzetével egészíti ki. A „boldogan pihegni” egyedi, találó szókapcsolata egyszerre idézi fel a testi izgalom utáni lélegzetvételt, az intimitás meghittségét és a beteljesülés elégedett nyugalmát.

A retorikai felépítés a lendületes, felkiáltásszerű indítástól a felsorolás ritmusán át jut el a lecsendesedésig. A rövid sorok, a központozás és a sorvégi felkiáltójel a megszólalás közvetlen, szinte beszédszerű karakterét erősítik. A szöveg hangzásvilágában a cselekvő igék pergő ritmusa áll szemben a zárlat puhább, nyugalmat sugalló hangulatával; ez a váltás a vágy érzelmi hullámzását is érzékelteti, az ösztönös lendülettől a meghitt együttlétig.

Különösen beszédes a két zárójeles megjegyzés: a „(csak úgy.)” könnyed, önfeledt gesztusa után a „(megpihenni.)” már a nyugalom és a közelség igényét fogalmazza meg. A zárójelek mintegy halk utóhanggá alakítják ezeket a gondolatokat, miközben a tipográfiai elkülönítés a vágy és a megnyugvás kettősségét is kiemeli. A vers moralitása nem tiltásokban vagy erkölcsi tételekben nyilvánul meg, hanem az együttlét örömének és a kölcsönös közelségnek a hangsúlyozásában.

A tizennyolc éves korban született vers frissessége abban rejlik, hogy az erotikus vágyat nem emeli ünnepélyes piedesztálra, és nem is rejti szemérmes homályba: játékosan, eleven testi képekkel és érzelmi nyíltsággal jeleníti meg azt. A vers végső, élettapasztalati üzenete egyszerű, mégis hiteles: a vágy lendülete akkor teljesedik ki igazán, amikor a másik közelségében a szenvedélyt a boldog, közösen megélt megpihenés is követheti.

Author: Ivántsy Gábor

Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...