Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Az egész lakosság a halloweenre készült. Mindenki, egy emberként. Nem hiába; nem akármelyik városban esett meg a történet, melyet most elregélek. Ez Salem volt. Az
Nem vártam csodát. Nem vártam világot rengető vallomást, s nem vártam, hogy az első szóra a nyakamba borulj. Nem vártam könnyes szemű, remegő pillákat. De
Alszik már az éj, s alszik vele a szerelem. Alszik most a vágy, én is alszok, mert nem vagy itt velem. Közénk áll az álom,
S lassan eltelnek az évek, egy játék véget ér, nincs már több lépés, s nincs többé újra kezdés. Nem keresed már a hibákat, és nem
Már rég nem vagyok önmagam. Két dologra vágyom csupán. Egy kis nyugalomra, s rád, hogy át karolj. Vágyom a csendet. Azt a beszédes csendet, mit
Elhulltak a nyári pipacsok, szirmaikat szerte fújta a szél, rongyos kopott kis szerelem, felszáradt könnyek közt henyél. Szebb időkre emlékezve, hol kéz a kézben jár,
2 Responses
Igen, talán mindenkiben felmerülnek ezek a gondolatok, akkor is, ha nem tudjuk/tudják ilyen szépen megfogalmazni.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad! Üdvözlettel: Zoltán