LENNI
ma víz szeretnék lenni,
kék szemű, mély,
sodró medrű zuhatag,
holnap szél, nyugtalan,
örökmozgó forgatag,
aztán kemény szikladerék,
vastag fatörzs, levéltenger,
zöld erdejű rengeteg,
felhőszürke, sötét fodrú,
esőtestű fergeteg,
majd szeretnék lenni,
fényes napmosoly,
élet-dalt daloló,
édes, növő magcsíra,
lélek-szabadító,
minden bezárt madárnak,
tágra nyílt kalitka,
nyugodt tótükör,
ringó nád, sásgyökér,
gyékény széles levele,
napkoronggal játszó
horizontnak tenyere,
végül… gondolat
szeretnék lenni,
láthatatlan, illanó,
sárga virágról ellibbenő,
könnyű, sárga pillangó…
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
8 Responses
„fényes napmosoly,
élet-dalt daloló,
édes, növő magcsíra,
lélek-szabadító,”
Remek sorok, igazából mást is kiemelhettem volna.
Tetszéssel és szeretettel: Rita
Kedves Rita, köszönöm szépen. 🙂
A természet csodái éltetnek bennünket. Szeretettel: Zoé
Csupa szépség szépségbuborékos szavakba rejtve…nem kizárt, hogy soraid megihletnek engöm is…
ha úgy lössz, tudatom véled…🌻…nagyon megmozgatott lélekszinten, érzésekben…
Köszönöm, Zoé, az élményt !🙂
kedves Erzsébet, köszönöm szépen.
örülök az átélt érzés-élménynek, a lelkinek is, és ha megihlet, írd ki magadból…
üdvözlettel: Zoé
lám, „a mag-csira regéje” folytatódik…
kedves Zoé, úgy tűnik, most egy kicsit csaltál.
csaltál, mert ami szeretnél lenni, az lélekben már réges-régen mind te VAGY!
nagyon szépen köszönöm, kedves Gábor.
mind bennem élő részek, e képek.
végül gondolat leszek, maradok, illanok…
kedves Zoé,
örülök, hogy ezzel az írásoddal jelentkeztél az idei szentendrei „Kultköltészet” -re.
szerintem igazán méltó verset választottál! Gábor
köszönöm, kedves Gábor!
ez az írás, egy sodró, áramló (nem túl hosszú) gondolatfolyam,
amely a végén elszáll…