Tele vagyok földnek porával,
Csillagok örökös dalával.
Vándor vagyok:
Fényt keresek az árnyak házában.
Ha remélek, szívem lobogva,
Ha csüggedek, csendes homokba
Írom nevem,
Hogy elmosódjék az alkonyokban.
Lelkem tükrén minden rezzen,
Mégis élek tiszta neszben.
S ha elbukom,
Felállok egy pillanatnyi csendben.
Ha hív az út, nem nézek hátra,
Sűrű ködben felgyúl egy lámpa,
Léptem súgja:
„Nincs megállás, sosem halkul tánca.”
Tudok égni, s hamuvá lenni,
Lázban élni,
végül némán kiégni.
S áttörök mindent, mi készül eltemetni.
Author: Mahler Csaba
Mahler Csaba vagyok, harminckilenc éves író és költő, Gyomaendrődről, ahol családommal – feleségemmel és kisfiammal – élek. A versírás számomra már 2008 óta fontos része az életemnek, amikor megjelentek első alkotásaim, melyeket egy kis kötetben örökítettem meg. Az élet mélyebb rétegei és érzelmei már fiatalon inspiráltak, és ezek az érzések gyakran visszaköszönnek a verseimben. 2014-ben megismertem feleségemet, Katica személyében, aki mellett kreatív energiáim igazán szárnyra kaptak. Közös alkotásaink a helyi újságban is megjelentek, majd 2016-ban létrehoztuk a Gyomaendrődi Toll nevű havilapot, ami kulturális értékeket közvetített a város számára. Miután kisfiunk, Magor megszületett 2017-ben, szüneteltettük az újságírást, hiszen ő igényelte minden figyelmünket. Mivel munkám sok időmet elveszi, ritkán van alkalmam írni, de amikor tollat ragadok, fantáziám szabadon áramlik. Verseimet gyakran mély érzelmek ihletik, egy-egy dal, kép vagy érzés által. Megzenésített verseim – mint például „Pillantás” és „Eltévedve” – különösen fontosak számomra, és a szeretet, a szerelem vagy az összetartozás érzését közvetítik. Egyedül, csendben szeretek alkotni, ilyenkor gondolataim mélyre áshatnak, költői képeim pedig gyakran titokzatosak és sejtelmesek. Alkotásaimban mindig egy darabot adok magamból az olvasóknak vagy a zenén keresztül a hallgatóknak. Hobbim a vers- és szövegírás, és hiszek abban, hogy az irodalom és a mesterséges intelligencia jól kiegészíthetik egymást. Youtube csatornámon megzenésített...
2 Responses
„Tudok égni, s hamuvá lenni,
Lázban élni,
végül némán kiégni.
S áttörök mindent, mi készül eltemetni.”
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Köszönöm a gyönyörű soraidat, melyek úgy hatoltak a szívembe, mint az éj sötétjében feltörő fény. Engedd meg, hogy saját szavaimmal feleljek:
„Lelkemben tűz, mi nem alszik el,
Fénye száll feléd, s szívem beszél.
Áttörni a csendet, s újra lángra kelni,
Ez az, mi engem is képes felemelni.”
Szeretettel és tisztelettel:
Csabi