Az úgy volt…
Az úgy volt, hogy a várban
nyüzsgött tarkán a nép.
Mindenki ünepre várt
Mikor odaértél.
Mikor odaértél
Valóság lett az írás
Eltűnt minden ember
Ketten voltunk hirtelen.
Ketten voltunk hirtelen.
És járhattunk bárhol,
Csókunkból világ termett
Hunyt szemeink alatt.
Hunyt szemeink alatt
Nem láttuk többé egymást
Csak álomképeink.
És megszűnt a valóság.
És megszűnt a valóság.
Csak a vágy élt tovább…
Nyügzsgött bár újra a nép.
Én nem láttam többé.
Én nem láttam többé
A teremtett világot
Magadal vitted azt is.
Itt semmi sem maradt.
SF
2020.08.02.
Author: Simon Farkas
Simon Farkas az Irodalmi Rádió szerzője. Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő mindenÉs a levegő is fogytán van körülötted,Csak akkor jön néha egy zápor,Hogy lemossa legalább a tested,Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatsz tettet és szót,Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony.Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér.Látod a lomokból épült százféle tornyot.És a te bástyád, végvárad az egyik itteni állás. Csupasz tornyok merednek az égre,Mint az ég felé kiáltott százféle átok.És még ledönteni sem akarja ezeket senki.Csak éjjel tisztulunk meg néha,Ha az égi áldás csapkodva veri a testünk. Ilyenkor sírva, átkozva dicsérjük Őt,Aki tornyokba zárta a testünk…Máskor meg napot küld ránkÉs gyönge szellőt,Hogy könnyeink ők szárítsák föl. És árnyékot rajzolunk a földre mind,Ha körbe jár bennünket a fény,Messziről tán lassú társas táncnak tűnhet,Mert rövidül, forog és nyúlik az árnyunk,S a Másik árnyéka néha átsöpör rajtunk… S.F. 2013. július
2 Responses
„És megszűnt a valóság.
Csak a vágy élt tovább…
Nyügzsgött bár újra a nép.
Én nem láttam többé.”
Ilyen a szerelem és amikor elmúlik, az ember azt gondolja, hogy megszűnt a világ is, de ez csak egy érzés. A világ ott van a maga valóságában, amit aztán idővel észre is veszünk.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita !
Köszönöm a hozzászólást!
Tisztelettel
S. F.