Hommage a Petőfi Sándor!
Ötven éves megtört fényben
Dul az emlék az emlékezésben
Helytállásról bátorságról
Golyó ütötte gyors halálról.
Árkot ásott a vert gondolat
Mert ki – ki mást ért az igazság szó alatt
Szótárunkból is lassan törölte magát
Mert kiizzadta igazság tartalmát.
Helyette hazugsággal tömnek orrba – szájba
De ne feledd : gyáva népnek nincs hazája
Mit mond a mult, a dicső történelem:
Nemcsak a jelent, a multat is átkarolta a félelem,
A török, majd a habsburg iga alatt
Az árulás sovány ára volt néha egy – két jobb falat.
A nagy étvágyuak, mint Martinovics Ignác
Pár félelmét levetkőzött nemest, s magyarul tollászkodó firkászt
Léprecsalt, hogy tombolhassa ki magát az önkény
Ám a megbizó zsarnok ravaszságával rá is lecsapott a törvény
Azóta is hazugsággal tömnek orrba – szájba
De ne feledd: gyáva népnek nincs hazája
Igy hát Rákosi ptribékjeinek bőven volt honnan tanulni
Csak a véres eseményekkel teli történelemkönyvünket kellett forgatni
Ők saját akolból választottak áldozati bárányt
S akasztásukat ugy tálalták , mint elrettentő látványt
Ez már sok volt, s a nép besokkolt
Ami követte ugy mondják forradalom volt,
A hitetlenek szerint dehogy volt, csak a bátorság megorrolt
A félelem bennük felizzott, az érzelem pedig felforrt.
S világgá kiáltották: hazugsággal tömtek orrba szájba
S nem feledjük: gyáva népnek nincs hazája!
A közéletben, s politikában uj arcot öltöttek
Megszállva országunk, néptribunná vedlettek
A szabadság fogalmát szabadossággá formálták
56 szellemi termékét, s vele emlékét földbe taposták
Esküdöztek , fogadkoztak: árulóknak nincs helye közöttük
S három per kettesek léptek pozicióba helyettük
Dézsával osztják a nemtelen hazugságokat fejünkre
Nem kell a magyar, kinai zugárusokat hivnak helyünkre
Hamis ideákkal tömnek orrba – szájba
De ne feledd gyáva népnek nincs hazája!
Ujra temetni készülünk, most 56 emlékét temetni
Hazugság csokrait gyáván meghunyászkodva a sirhalomra tenni
A vasárnapi családi ebéd izét – zamatát feledni
A hajléktalanok nyomorát bénultan szemlélni
A százszor lerágott csontokat a kukákból kiszedni
Látni a nyugdijast fütetlen szobákból a koszos utcákon kerengni
Látni az ifjuságot, ahogy tanulás helyett minimálbért próbál keresni
S közben hazugsággal tömnek orrba szájba
De ne feledd: gyáva népnek nincs hazája!
Nyelvünk volt, mi összetartott ezer év alatt
Ha milliók hazát is vesztettek, nemzetünk tovább haladt
Pedig utunk során hazugsággal tömtek orrba szájba
S csaknem elfeledtük: hogy gyáva népnek nincs hazája
Határaink átszabhatják, földjeink mind eladhatják
Azok a nemzetek mégis tovább élnek, ahol a nyelvet megtarthatták
Mert örök igazság: nyelvében él a nemzet
56-os imánkban ezért kérünk kegyelmet!
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: