Már miért nem félek.

Már miért nem félek?

Lassan pirkad a reggel
A távolban fény dereng
Az élet folytatja útját
Nem kutatja senkinek a múltját
A félelem bennem megkövesedett
A földi megváltás rég reményt vesztett
Tapogatózva a rádió felé nyúltam
A megszokás rabságába estem
A meglepetés kelepcéjébe kerültem
Talán egyszer félelmeimet mérlegre helyezik.
S egy délutáni naggyülésen megmérettetik
Még akad, ki bátran vállára veszi gondjaim?
Halványan még él bennem a kiváncsiság
És megszólalt bennem az örökölt bátorság
Őseim szelleme mindig dajkálni kezd
Ha a reménytelenség hatalmába vesz
Némán, mozdulatlanul várom a TV adást
Izgalmam tetőfokán várom a hatást
Pár perc múlva oldódik bennem a feszültség
Váratlanul érnek bevezető mondatai nem kétség,
Mérnöki pontossággal megnevezi az okokat
S félelmeim hosszú sorát: az okozatokat
A megoldási lehetőségeket asztalra teszi
Határozottsággal, s bölcsességgel mindet sorba veszi
Ellenfeleit bátran, s határozottan néven nevezi
Beszéde végére új embert varázsolt belőlem
Meggyújtotta a lángot ,mely messze világit tőlem
A hiradás zárásaként mintha szurokkal öntöttek volna le
Az emberi test meggyalázásának ünnepét jelezték
Kik a város szivében bizar felvonulásukkal ünnepelnék
Mit a teremtő kinyilatkoztatott
Hogy képmására teremtette az embert
Ezt öltöztetnék rongyos, megbotránkoztató ruhába
Hogy a vallás tagadása mellett átkot szórjanak rája
A lelkek szennyezése évszázadok terméke
Romboló hatásának felbecsülhetetlen mértéke
Melyre alig nyújt penitenciát az emberek Isten utáni vágya
Vagy az egyre szaporodó zarándok utak száma
Egyre jobban kapaszkodom a hitbe, s reménybe
S kérem a Teremtőt, hogy legyen ennek mindörökre vége

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A sérült ego

Ez a vers tavaly ősszel született bennem. Az elmúlt néhány hét eseményei felhozták bennem újra ezt a tapasztalatot, amiről a versben írok. Szeretném ezért megosztani veletek, hátha apró kis gondolatmagok születnek meg a hatására. Hiszem, hogy a tudatosság az egyik legnagyobb kulcs az életünkhöz. Az ego létezése szükséges, azonban egy kis szelídítésre szüksége van, hogy ne ő irányítsa az életünket tudattalanul.
Csodaszép napot kívánok!

Teljes bejegyzés »

Lecsuktad

Adorján L. Zoé LECSUKTAD   Most csend van, és fény, és nyugalom. Lelked rezdülései elérik a mindenséget.   Számodra már nincs se idő, se tér,

Teljes bejegyzés »

Kánikula

Kánikula Gyötör a kánikula, beköszöntött a globális felmelegedés Az emberi természet ezzel szemben a hitványságával a jégkorszakot kereste Az Isten adta és csinosított értékeit egy

Teljes bejegyzés »

Apa ügynök volt?

Május első vasárnapján szokás szerint összejött a család, amely először zajlott apa nélkül, aki a télen halt meg. Már éppen elkezdtünk szedelőzködni. ­ – Kata

Teljes bejegyzés »

Az apróságok szeretete

Az apróságok szeretete Sosem gondoltam volna, hogy az öregkor lenagyobb öröme az unokák érkezése Szinte kicsorbul az ember szíve reszkető kezekkel, hogy kézbe vehesse A

Teljes bejegyzés »