Már miért nem félek.

Már miért nem félek?

Lassan pirkad a reggel
A távolban fény dereng
Az élet folytatja útját
Nem kutatja senkinek a múltját
A félelem bennem megkövesedett
A földi megváltás rég reményt vesztett
Tapogatózva a rádió felé nyúltam
A megszokás rabságába estem
A meglepetés kelepcéjébe kerültem
Talán egyszer félelmeimet mérlegre helyezik.
S egy délutáni naggyülésen megmérettetik
Még akad, ki bátran vállára veszi gondjaim?
Halványan még él bennem a kiváncsiság
És megszólalt bennem az örökölt bátorság
Őseim szelleme mindig dajkálni kezd
Ha a reménytelenség hatalmába vesz
Némán, mozdulatlanul várom a TV adást
Izgalmam tetőfokán várom a hatást
Pár perc múlva oldódik bennem a feszültség
Váratlanul érnek bevezető mondatai nem kétség,
Mérnöki pontossággal megnevezi az okokat
S félelmeim hosszú sorát: az okozatokat
A megoldási lehetőségeket asztalra teszi
Határozottsággal, s bölcsességgel mindet sorba veszi
Ellenfeleit bátran, s határozottan néven nevezi
Beszéde végére új embert varázsolt belőlem
Meggyújtotta a lángot ,mely messze világit tőlem
A hiradás zárásaként mintha szurokkal öntöttek volna le
Az emberi test meggyalázásának ünnepét jelezték
Kik a város szivében bizar felvonulásukkal ünnepelnék
Mit a teremtő kinyilatkoztatott
Hogy képmására teremtette az embert
Ezt öltöztetnék rongyos, megbotránkoztató ruhába
Hogy a vallás tagadása mellett átkot szórjanak rája
A lelkek szennyezése évszázadok terméke
Romboló hatásának felbecsülhetetlen mértéke
Melyre alig nyújt penitenciát az emberek Isten utáni vágya
Vagy az egyre szaporodó zarándok utak száma
Egyre jobban kapaszkodom a hitbe, s reménybe
S kérem a Teremtőt, hogy legyen ennek mindörökre vége

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

EUGÉNIA

Az ódon pesti házak legendákat őriznek. A zárt kapuk mögött soha meg nem írt regények születnek, az öreg falak meséket suttognak régi, letűnt korokról és

Teljes bejegyzés »

Vihar után

Edit Szabó : Vihar után Eső után bodor felhők az égen, gomolyognak szürkén és még fehéren, leány arcát haragosan formálják, “Iris,kinek a mosolya szivárvány.” Félkörívben

Teljes bejegyzés »

Tomboló nyárharag

Tomboló nyárharag Az előző részek tartalmából: Elballagott a sok vén diák, megkezdődött Félcitrom és társaik próbaidőszaka. Az érettségik árnyékában egy-két pillantást vetünk időnként a Blokkra.

Teljes bejegyzés »

VÁLTOZÓ IDŐK

      Változó idők   Hegy tetején állok, s bámulom a várost, Táncot jár és mulat a teremtés szele, Alattam van minden mi egészségre káros, Vajon

Teljes bejegyzés »

Csilingel a szánkó

Edit Szabó : Csilingel a szánkó Itt jár már az év utolsó hava, decembert írunk a naptárakban, nagyszakállú nézi csomagolást, “Mikulás ment a hátsó gangon

Teljes bejegyzés »

Fehér tornacipő

    Anyám zavarban van. ­ –  Egy szelet dobostortát kérek, egy kis ásványvizet,­ – szünetet tart­ – és egy kis kávét kérnék még ­–

Teljes bejegyzés »