Már miért nem félek.

Már miért nem félek?

Lassan pirkad a reggel
A távolban fény dereng
Az élet folytatja útját
Nem kutatja senkinek a múltját
A félelem bennem megkövesedett
A földi megváltás rég reményt vesztett
Tapogatózva a rádió felé nyúltam
A megszokás rabságába estem
A meglepetés kelepcéjébe kerültem
Talán egyszer félelmeimet mérlegre helyezik.
S egy délutáni naggyülésen megmérettetik
Még akad, ki bátran vállára veszi gondjaim?
Halványan még él bennem a kiváncsiság
És megszólalt bennem az örökölt bátorság
Őseim szelleme mindig dajkálni kezd
Ha a reménytelenség hatalmába vesz
Némán, mozdulatlanul várom a TV adást
Izgalmam tetőfokán várom a hatást
Pár perc múlva oldódik bennem a feszültség
Váratlanul érnek bevezető mondatai nem kétség,
Mérnöki pontossággal megnevezi az okokat
S félelmeim hosszú sorát: az okozatokat
A megoldási lehetőségeket asztalra teszi
Határozottsággal, s bölcsességgel mindet sorba veszi
Ellenfeleit bátran, s határozottan néven nevezi
Beszéde végére új embert varázsolt belőlem
Meggyújtotta a lángot ,mely messze világit tőlem
A hiradás zárásaként mintha szurokkal öntöttek volna le
Az emberi test meggyalázásának ünnepét jelezték
Kik a város szivében bizar felvonulásukkal ünnepelnék
Mit a teremtő kinyilatkoztatott
Hogy képmására teremtette az embert
Ezt öltöztetnék rongyos, megbotránkoztató ruhába
Hogy a vallás tagadása mellett átkot szórjanak rája
A lelkek szennyezése évszázadok terméke
Romboló hatásának felbecsülhetetlen mértéke
Melyre alig nyújt penitenciát az emberek Isten utáni vágya
Vagy az egyre szaporodó zarándok utak száma
Egyre jobban kapaszkodom a hitbe, s reménybe
S kérem a Teremtőt, hogy legyen ennek mindörökre vége

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Hétköznapi történet

Bemegyek egy hatalmas bevásárló központba. Mennyi minden található itt, valójában nincs is annyi időm, hogy végig tudjam nézni. Az emberek nyüzsögnek, mint a hangyák –

Teljes bejegyzés »

A szenvedő

A kápolna kopott képén Szűz Mária szemét nézvén Könny kúszott a két szemembe Anyja néz a szenvedőre Kiszárad a szája sivár sivatagban messze kiált Szeretné

Teljes bejegyzés »

Elégia 2019 novembere

Aszott falevelek bántó zizegése lelkem darabkáit röpítik a szélbe. Csörgő fűszálak közt riadt békaporonty. Elmúlásról brekeg, s fájdalmat zokog. Sosem volt gólyák, elképzelt fecskék. Fészkükben

Teljes bejegyzés »

Tavasz

Kinézek az ablakon, vacogok, Érzem, én is jégvirág vagyok. Szállingózik, kavarog fehér hó, Befagyott sok pocsolya és tó.   Bundát öltök, s kesztyűt: jó meleg!

Teljes bejegyzés »

Valamikor

Valamikor   Valamikor ismertél, Valamikor kedveltél, Valamikor öleltél, S valamikor szerettél.   Valamikor csókoltál, Valamikor hű voltál, Valamikor szóltál, S valamikor suttogtál.   Valamikor bújtál,

Teljes bejegyzés »