Hosszú séta

Lépés lépés után, kimért lassúsággal,

tavaszi kabátban, kezében sétabot.

A Tuileriák fái között a kertben

szél lengeti a gyenge virágillatot.

 

Ahol a sétány véget ér, a szökőkút

egyre csak gyémántszemeket permetez.

Nyakában selyemsál, felette konty rezeg

gyöngyháztűvel tűzve: mégis vasárnap ez.

 

A szelídgesztenyefa barkavirágán

hintáztat lepkéket és dongó méheket,

halkan zizegő szárnysuhogásuk mellett

a porzók sárgálló porában fürdenek.

 

Fehér virágesője szitál a szélben,

a kabátja vállára egy-két szirma jut.

Csatos cipőket kopogtat a híd fája,

alatta aranyló habbal a Szajna fut.

 

A víz csobogásába a másik partról

táncra hívó zene hangja kapaszkodik,

színes ruhák ringását szemügyre véve

további sétához már nem ragaszkodik.

 

A pad épp olyan, mint valamikor régen,

csak mellette most már a sétabot a társ,

halvány kis mosollyal, elmerengve nézi,

hogy táncol helyette most már valaki más.

 

Emlékek ködében elvész minden táncos,

egy régi dal veszi át a zene helyét,

Voilà! – hangzik fel a múlt rejtekéből,

rázva egy régi színház poros függönyét.

 

S a por könnycseppet kerget szeme sarkába…

Jobb, hogy itt elvegyülhet ismeretlenül.

Mire emlékeit ráncba szedegetné,

mellé váratlanul egy ismeretlen ül.

 

Monogrammal hímzett batiszt-zsebkendőjét

mintha csak közömbösen felé nyújtaná,

hangja mégis olyan ismerősnek tűnik,

mikor egyszerűen annyit mond: Voilà!

 

Az a sok elmúlt év egy hosszú séta volt.

Most mégis letelepszik mellé merészen.

Felesleges szavak nélkül is megérti,

lelkének bonyolult csendjében, egészen.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. Kedves Angéla!

    Igazán nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok!
    12 szótagszámú, dallamos, íves, tiszta gondolataid tetszenek nekem.
    Örömmel olvastalak. Szépeket;
    Miklós

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Még mindig én…

– Te tényleg én vagy? A kislány hitetlenkedve nézett rám. Én elmosolyodtam. – Igen. Én vagyok te. Csak… egy kicsit későbbről. – Akkor hány éves

Teljes bejegyzés »

Vár az újabb tanév

Edit Szabó : Vár az újabb tanév Kérdezem egy barátom kislányát : Timikém, várod már az iskolát ? Szája széles mosolyra húzódik, – nagyon várom

Teljes bejegyzés »

Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »