Vitézek mi lehet…

Vitézek, mi lehet
ez széles föld felett

Vitézek mi lehet
ez széles föld felett
Sajnos szégyen és gyalázat,
elhagyott a jóság és alázat
A korrupció csapdájába estünk
ez hozza meg majd végzetünk
Milyen hatalom irányít
aki mindig igazságot állít
Egész lényük hazugság
minek hatalmára számít
Az elnök kezdi a sort
az egész elnökség egy csoport
kik a korrupciósokat vezetik
a feltárást egyszerűen lenyelik
Csak figyelünk megkövülten
jövőbe tekintünk megrendülten
Bőrünk viszket, arcunk éget
démon táncot járnak a tények
Csak akkor tudunk tovább lépni,
ha a szivárványon túlra tudunk nézni
S megerősítjük szivünkben a reményt ,
hogy végül az igazság meghozza a fényt.
Btrüsszeli vitézek,
ez széles föld fekett
szebb dolog az végeknél
inkább kutakodj a zsebüknél

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »