Álmatlanság éjszakája

Ide hallgass! Az éjjel ma oly sötét.
Egy magányos kuvik veri fel csupán süket csöndjét.
Szivárványt fon a köd a hold körül,
általa hideg, gonosz tűzbe merül.
Arca, akár a néma emberfia,
rezzenés nélkül bámul hajnalig vissza.
Sem sírás, sem nevetés, sem könyörgés nem hatja meg,
a veséig leselkedik, hogy ki él megremeg.
Megremeg az emberfia, megremeg a lánya,
szivárvány tükrében önmagát látja.
Tükör a hold, a gonosz bámuló,
ismeretlen mind, a mögötte maradó.

Adj hitet
a hitetlennek,
reményt
a reménytelennek.
Adj erőt
az erőtlennek.
Gonoszt
a gonosznak.
Fényt
a fénynek.

A szivárványos hold elreped,
nyújtsd a kezed, s veled megyek.

Author: Veress Zita

Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.