A csillagok lehullva holdvilágban
Regékbe hívnak ének-álmodva;
A lelkem ott kötetlen jár mostan,
Merengve múlt s jelen között imában.
A lépteimben elveszik világa:
Utam visz át az éjben álmosan,
Hol űzve csodaszarvas átrohan,
Agancsa közt napot hoz, égi lánggal.
Hasít sötét reménytelenbe fénye –
Feszülve várta íjam ezt a célt már,
Toporgok, ím a sorsomat megértem:
E próbatétel átkot aggat énrám.
Egy sóhaj száll, kitárul így egészen,
S elengedem… nyilam vagy a prédám?
Author: Nagy-Hernádi Janka
Már gyerekként is különböző történeteket vetettem papírra minden szabad percemben... amíg írni nem tudtam, hát lerajzoltam őket. Ez a két szenvedélyem az évek során egyre erősödött: ha írok valamit, illusztrálom is, ha pedig rajzolok, ahhoz előbb-utóbb születik egy történet. Elsősorban meséket, gyermekverseket írok, melyek létrejöttéhez korábban szeretett óvodai csoportom, jelenleg pedig a kicsi lányom ad kimeríthetetlen ihletforrást. Instagram oldalam, ahol inkább illusztrációim, rajzaim vannak fenn: https://www.instagram.com/hirfaeldraws
2 Responses
„Toporgok, ím a sorsomat megértem:”
Érettség kell ehhez a szinthez. Tetszéssel és szeretettel olvastam a versed.
Rita
Kedves Rita!
Szeretettel köszönöm a szavaidat!