Fejérvári Sámuel: A kucsmabácsi

A KUCSMABÁCSI

A kucsmabácsi lyukas csizmát hordott,

a sok rohanás megviselte lábát,

nem hagyott ő nyomot sehol, csak foltot,

a disznótorok közt élte világát,

temető, bolt, hentes: sok megunt barát,

elmúlt nyár emléke, álom, öreg fa

törhetik át csak az eszmélet falát,

az időt lebetonozták alatta.

A kucsmabácsi feljutott a hegyre,

nehéz zsákját meg lenn hagyta a mélyben.

„Fent vagyok, fent!”, ezt hajtogatta egyre,

s az állatok mind kúsztak elé, térden,

de az emberek most is fölötte voltak,

egy vár állt ott, s ők onnan köpködték meg,

s otthagyták a földön mint egy halottat,

elfutott onnan minden állat, féreg.

A kucsmabácsi a Tiszába ugrott,

csak egy lyukas csizma maradt utána,

azt hagyták ott, mint egy virágcsokrot,

kastély kacaja kísérte halálba.

A kucsmabácsi ott hullott el árván,

ő, aki kocsmába és templomba jár,

aki született, élt, halt, saját kárán –

a bihari vetés megváltásra vár…

2024. 09-12. 24.

Author: Fejérvári Sámuel

Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket, újabban (2025 nyara óta) a színdarabok is érdekelnek. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás, a színházba járás is jelentős tevékenységem.